Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

A leendő férj

elvégzése után visszatér szülővárosába. Apja földjén, a családi kisgazdaságban dolgozik, közben rendszeresen publikál különböző folyóiratokban. (A kisebb-na­gyobb összegű honoráriumok nagy segítsé­get jelentenek a családi költségvetés egyensúlyban tartásához.) Majd a hagy­makertészek szövetkezetének könyvelője lesz. A tehetséges fiatalembert a szövet­kezet — és a hagymatermesztők társadal­mi egyesülete — nyugati tanulmányútra küldi. Jár Németországban, Svájcban, Hol­landiában, hazajövet Ausztriába is elláto­gat. A berlini állami könyvtárban újabb német nyelvű Lenin (Uljanov) -kötetet fe­dez fel. Ezúttal a szövetkezetekről szóló írások gyűjteményét. Hazatérve még nagyobb lendülettel ve­ti bele magát a politikai küzdelmekbe. Makó 1935-ben a demokratikus összefogás felé tesz jelentős lépéseket. Erdei is be­lép a 48-as Függetlenségi Kossuth Pártba, amely az időközi városi képviselőtestületi választásokra való előkészületek idősza­kában egységfrontba lépett a kisgazdákkal és a szociáldemokratákkal, „s létrehozták a három ellenzéki párt közös választási intézőbizottságát. A megegyezés a későb­bi együttműködést is előirányozta, s en­nek érdekében 1935. december elején megindították a szövetkezett ellenzéki pár­tok közlönyét, az évente 8-10 alkalommal megjelenő Várospolitikai Szemlét." (Ta­masi Mihály: A demokratikus összefogás sikt-re Makón — Megjelent a Makó, az első felszabadult magyar város című kö­tetben, 1969-ben.) Közben a hagymaszövetkezet is harcot vív a METESZ (Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezete) nevű álszövetke­zettel, amely kormánypárti támogatást él­vez, és amely útját akarja állni a mind veszélyesebbé váló Erdei vezető szerephez jutásának. Ám a próbálkozás nem jár sikerrel: a többség 1936. március elsején Erdei Ferencet választja meg a hagyma­szövetkezet ügyvezető igazgatójának. Ugyanakkor tovább irányítja a szövetke­zet hagymakísérleti telepét, amelyet két esztendővel korábban ő hozott létre. Az erőtől, energiától duzzadó, rendkívül dinamikus, tetterős Erdei ebben az idő­ben már a közcselekvés több síkján te­vékenykedik. Kövessük még egy darabig a hagymaszövetkezeti ténykedésének esemé­nyeit. Annál inkább, hiszen a most kö­vetkező események már a Diósszilágyi Évával való megismerkedést követő idő­szak részei. 1937. február eleje fontos dátum a fia­tal Erdei életében. Ekkor kerül ugyanis sor arra a közgyűlésre, amelyben — de­mokratikus választás során — kibuktatják a hagymaszövetkezet vezetőségéből a kon­12 zervatív, kormánypárti tagokat. Haladó gondolkodású, a kishagymások érdekeit mindig szem előtt tartó emberek kerülnek a helyükre. (Köztük Szabó János és Diós Sándor tagjai az illegális kommunista pártnak.) Erdei nagyon pontosan körvonalazza szövetkezetpolitikai elképzeléseit. A Vá­lasz című folyóirat 1937. évi 6. számában így ír: a makói hagymakertészek szövet­kezete „A hagymakereskedők szindikátu­sával szemben mint termelőszindikátus működik, belefolyik az ármegállapításba és pontonként ellenőrzi a kereskedelmi munkát: földet bérel a tagjainak, hagy­ma- és burgonyanemesítő telepet tart fenn, és termelőeszközöket szerez be, ezen­kívül pedig bizományi értékesítést tart fenn L'-dapesten." Ez világos beszéd. Ám nem csupán a hagymakertészek számára. Értik a „túlol­dalon" is. Nagyon érdekes kettős folyamat kibontakozásának vagyunk tanúi ezekben a hónapokban. Egyrészről Makón fokoza­tosan megerősödik a progresszió, másik oldalról viszont támadásba lendül a ha­talmi gépezet is. A fő célpont természetesen a hagyma­szövetkezet és elsősorban annak mozgató­ja, Erdei Ferenc. A H. Szabó Imre szerkesztette Makói Független Űjság — e kisgazdapárti (de Kossuth párti befolyás alatt is álló), el­lenzéki sajtóorgánum is a fellendülés idő­szakának „terméke" — 1937. június 22-i számában lakonikus tömörségű, ám épp ettől még drámaibb híradás jelent meg: „Megszületett a hagymaegykéz. A vörös­hagyma exportjára három évre kizáróla­gossági jogot kapott a METESZ." Pontosan időzített akció volt. A hagy­makertészek szövetkezetét válaszút elé ál­lította: vagy meghúzzák maguk felett a lélekharangot, elesve a hagymaértékesítés lehetőségétől, vagy ... Vagy kibuktatják Erdeit és leghaladóbb társait a vezetésből. Erdei a Makói Független Újságban nyílt levéllel fordul a kishagymásokhoz, közve­títésükkel pedig természetesen az egész város közvéleményéhez: „Oly kézzelfogha­tóan egyszerűvé vált most a kérdés, hogy csak a vak nem látja a választanivalót, és a gyáva nem meri a feleletet megadni. Teljes hatalommal monopóliumot kapott a METESZ a hagymaértékesítésre, és egy­kézüzeméből teljesen kizárták a hagyma­kertészek szövetkezetét. Erre a szövetke­zet megriadt vezetői kérésre fogták a dol­got, és bebocsáttatást kértek. A METESZ vezérlői pedig azt felelték: amíg az a dr. Erdei ott van a hagymások között, addig ne «z-árrptcon kedvelésre a szövetkezet. A szó fogott, s a híres hagymásvezérek

Next

/
Thumbnails
Contents