Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája. A Makói Múzeum Füzetei 49. (Makó, 1985)

Erdei Ferenc: A makói hagyma iskolája - Mire törekedjünk a makói hagymával? - Az eltarthatóság

Eggyel azonban számoljunk le Dughagymáról termelt hagyma a tavaszi fölmelegedéssel minden körülmények között hajtani kezd és megpuhul. Ez olyan törvény, amin nem lehet erőt venni, hacsak hűtőházba nem tesszük a hagymát. Tehát céltalan törekvés lenne, ha azt erőltetnénk, hogy a késő tavaszi hónapokra eltartható makói hagymát tenyésszünk ki. Bele kell nyugodnunk abba, hogy ha áprilisra és májusra eltartható hagymát szeretnénk termelni, azt csak dughagyma nélkül, magvetés utján lehet elérni. Viszont Makón ilyen módon nem lehet hagymát termelni, tehát le kell csökkenteni az igényünket. Nem arra törekedni, hogy a végtelenségig eltartható hagymánk legyen, hanem arra, hogy a tavasz beköszöntésig el tudjuk tartani a ,hagymát ugy, hogy nagy veszteség ne legyen benne. Min múlik az eltarthatóság? Az eltarthatóság mértékét három tényező adja meg : az apadás, a kihajtás és a romlás. Az apadás természetes folyamata az elraktározott hagymának. A hagyma éppen olyan élőlény, mint a kertben levelező és virágzó növény, csak éppen, nyugvásban van életműködése. Körülbelül olyan helyzetben van, mint az ember, vagy az állat mikor alszik. Tehát éppen ugy él és lélegzik, ami viszont avval jár, hogy tápanyagot fogyaszt, tehát apasztja saját magát. Ahogy a téli álmából fölébredő medve lesoványodik, éppenugy a tavaszig elálló hagyma is megapad valamennyire. Ez az apadás azonban rendes körülmények közt nem nagy. Mindössze néhány százalékos sulyveszteségről lehet csak szó, s ez nagyjában egyforma a magról termelt és a dughagymáról nevelt hagymánál. Ezt a raktározási veszteséget tehát tudomásul kell venni, mert ezen csökkenteni, vagy éppen megszüntetni úgysem lehet. Ami különbség mégis van ezen a téren, abban a makói hagyma kifogástalan, T. i. nagyobb a sulyvesztesége az apadás révén a vizenyős hagymáknak, tehát például a hollandi hagymának, mint a szikkadtabb jellegű makóinak. Ez viszont a talaj és az éghajlat következménye, tehát ezt csak megnyugvással konstatálhatjuk. Kérdésesebb már a kihajtás ügye. Itt ugyanis arról van szó, hogy a nyugvó élet rögtön megmozdul a hagymában, ha kellő meleget érez maga körül. Ez természetes törekvés, hiszen a növény élni és mielőbb magot hozni akar, tehát csak szükségből tér nyugvóra. Ezen a ponton azonban már jelentékeny különbség van a magról termelt és a dughagymáról nevelt hagyma között. A dughagymáról termelt hamarabb igyekszik kihajtani, hiszen mesterségesen hátráltatták a fejlődésében, s a késedelmet igyekszik behozni mihelyt, csak teheti. Ennek a tövényszerüségnek a következménye az, hogy a dughagymás hagyma tavasszal nyomban, hogy az idő enyhül, hajtani kezd, viszont a magról termelt éppenugy, mint a dughagyma, türelmesebb és jóidéig még nem hajt ki. Amennyiben tehát Makón csak dughagymáról érdemes termelni, ugy ezt a veszteséget is tudomásul kell vennünk. Hagymánk eltartásának határozott . és leküzdhetetlen korlátja van, s ebbe bele kell nyugodnunk, mivel változtatni ugy sem lehet rajta. Ha javitani akarunk hagymánk eltarthatóságán, ßzt csak a harmadik tényezőnél a romlásnál kísérelhetjük meg. 24