Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
A tudósító: József Attila - Riának hívta
A költő ekkor már túl van Márta és Caca ihletésein. A nyár jó részét Makón tölti, holdként kísérve a szép, kreol bőrű lányt. A Nem én kiáltok Vágó Mártának adott példányába beírta néhány szerelmes versének címzettjét. Papp Valériának — ő így ismerte meg — a Férfiszóval második versét és a Dicsértessék címűt írta. Az utóbbi később keletkezett (1924. október 6.), de előbb jelent meg: a Szeged 1924 október 12-i számában. A Férfiszóval említett darabját még a nyáron írhatta, és szintén a Szegedben közölte, november 23-án. Riának tetszhetett a hódolat, a szegedi újságban, ország-világ előtt megvallott rajongás Mosolya vízcsepptiszta tenger, s az ő szomorú mosolyába Beléömlik, minden más asszony Tisztító, éhes kacagása. Szelíd keze csak simogat majd, szeméből kibuggyan a kláris. Zenélő, örök sebeinkből Kihajtanak még violák is! De a körülrajongott fiatal lánynak nem volt kedve a szerelmi viszonzásra. A tizenkilenc éves diákköltő az ő számára csak epizód volt, alkalmi kíséret, hiúságának legyezgetője. Ő is úgy járt, mint megannyi múzsa: csak később döbbent rá, hogy a félvállról kezelt rajongó mivé lett. S akkor a valót megpótolta a legendákkal. Emlékezéseiben önmagát „kényes, tartózkodó, szemérmes hajadonná varázsolta át"; minthogy utóbb Saitos Gyula végképpen elhagyta, életének egyetlen vigasztaló rögeszméje a nagy költő emléke volt. Számos állítását igazolta a kutatás. Például az említett verseskötetben a költő bejegyzése. Más verseiben József Attila írta le nevét. „Riának hívom őt" — írta Riának hívom című versében. Egy hangvilla két ága vagyunk, S mégis, ha egymásra nézünk, Néha rekedten száll föl a szomorúság. A Most fehér a tűz című, szintén 1924 őszéről való versében már múlt időben szól róla: „Én mindig Riának hívtam." Kilométerekkel című versében ezt a szép képet költi róla: Ria karcsúbb a liliomillat esteli árnyékánál. Ezt a szürrealista képzettársítást egy év múlva a Magyarország messzire van... című bécsi rögtönzésében ismét fölhasználta. (Karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.) Ria szerint neki írta még a költő az Érted haragszom, nem ellened és a Tüzek éneke című verseit is. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk. Sokáig azt hittem, neki, róla írta A szemed című verset is. Amikor megismertem — 1952-ben, a makói József Attila Múzeum első emlékkiállításához gyűjtve az anyagot —, nekem is mély tűzű, barna olajban fürdő fekete szeme tűnt föl. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten, S lelkemben halkkal fuvoláz a vágy Ám az 1922. december 28-i keltű vers még korai lett volna. Azóta az említett bejegyzésből köztudomású, hogy Deák Olga verse. De a többi öt, netán hét vers, így is hitelesíti Ria emlékezetének lényegét. Megint elment egy magyar múzsa. Élet és Irodalom, 1981. január 24 92
