Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Új múzeum épül Makón

töltötte itt Tömörkény István, gimnáziumában tanított, majd később is visszavisszajárt barátjának, Espersit Jánosnak vendégszerető házába Juhász Gyula; itt irta, Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvosnál a Georgikon befejező részeit Móra Ferenc, aki büszkén vallotta magát „tiszteletbeli makainak". Ugyanaz az Espersit János, akit Juhász Gyula legjobb barátjának nevezett, atyai pártfogója lett a világirodalomba vivő pályáját itt, „a Maros menti Konstantinápolyban" kezdő József Attilának. A város és vidék, a hajdani Csanád megye politikai hagyományai is tanulságosak. Justh Gyula — Ady versének ajánlása szerint: egy bomlott korszak bomlasztója — ennek a városnak vált politikai kifejezőjévé, évtizedeken át országgyűlési képviselőjévé, a kisparaszti demokratizmus szószólójává. Itt bontakozott ki az első világháború előtt Nagy György és Espersit János köztársasági mozgalma, amely nagy visszhangot vert, és kihívta az uralkodó osztályok törvényét a köztársasági propaganda eltiltására, „a királyság intézményének védelmére" Ady versben énekelte meg „a hősi bajnok" Makót. Az első világháború után, a Horthy-ellenforradalommal szemben Justh hajdani hívei, a polgári radikális ügyvédek, orvosok, tanárok a helyi munkásssággal fogtak össze. Könyves-Kolonics József, a város fölszabadulás utáni első vezetője, és a minden haladó tevékenységben részt vevő Espersit János rendszeres előadója volt a makói és a szegedi Munkásotthonnak. Könyves-Kolonics ügyvédbojtárja volt Erdei Ferenc, Makónak századunkban legnagyobb szülötte, akinek neve és életműve nemcsak a hagymások gazdasági-társadalmi küzdelmeivel, hanem a Márciusi Fronttal, a Nemzeti Parasztpárt itteni megalakításával, majd a fölszabadulás után újrakezdődő élettel, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front létrehozásával, az ideiglenes nemzetgyűléssel, a debreceni kormánnyal, egész fölszabadulás utáni történelmünkkel összekapcsolódott. Lassan egy évtizede, hogy lebontották a múzeum hajdani elöregedett épületét. Az idén januárban, néhány házzal arrébb, a Kazinczy utca 6. szám alatt megnyílt az Espersit-ház, a hozzá fűződő történelmi és irodalmi örökség emlékhelye, Csongrád megye egyetlen irodalmi emlékháza. Most pedig a régi helyen, a Fölszabadulás útja 4. szám alatt is megindult a munka. A terveket Vincze Mihály, a Szegedi Szövetkezeti Tervező Vállalat építésze készítette, a Makói Építőipari Szövetkezet pedig vállalta, hogy napjainkban szokatlanul rövid határidőre, a város fölszabadulásának 35. évfordulójára, 1980. szeptember 24-re meg is valósítja. A múzeum emeleti termeiben állandó kiállításon mutatja majd be legrégibb és legújabb várostörténet tárgyi és írásos dokumentumait, a hagymatermesztést, a Rudnay-féle iskola hajdani művésztelepét és a most is rendszeresen működő makói művésztelep alkotásait, Erdei Ferenc életét és munkásságát. A földszint lesz az időszaki kiállítások otthona, valamint a raktárak és dolgozószobák helye A múzeum köré tervezett kert a majdnem százéves tujafasorral méltó környezetet ad a modern épületnek Máris itt áll néhány népi építészeti emlék egy paticsfalú — sövényből font és tapasztott — ház és gabonatároló. Később az Espersit-ház és a múzeum közötti területet összevonják, és itt lesz a táj szabadtéri múzeuma. Magyar Nemzet, 1979. április 18 88