Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
A fiatal Erdei
hasonló fájdalommal búcsúztatja „a magyar Hafízt", a költőt, aki nemcsak kortársa, hanem némiképpen költői rokona is volt. Bóka László mutat rá, mit tanult Ady Makaitól; talán szabatosabban fogalmazva: milyen látást, milyen hangot szabadított föl Makai Emil példája az induló Adyban. Makai Emil irodalomtörténeti jelentősége abban állott, hogy a századvég terméketlenné vált Petőfi-epigonizmusát a polgárosodó Magyarország gazdasági-társadalmi-szellemi talajából nőtt, idegen példákból is táplálkozó, új hangú, nagyvárosi költészettel ellensúlyozta. Ahogy Petőfinek a Kiskunság, neki a világvárossá növő Budapest lett költői tája, megénekelt világa, poézisának háttere és látványa. Petőfinek a Kutyakaparó, Makainak az Andrássy úti kávéház lett kedvelt költői témája, költészetének éltető közege. Nem kétséges, hogy a városi költészetnek ez a Makaitól, Heltaitól, Kiss Józseftől megütött új hangja egyoldalú volt, a magyar valóság döntő részétől, az Adytól utóbb megkiáltott „magyar Ugartól" bizony messze esett, a magyar parasztság millióinak életétől, világától idegen volt. Mégis, a maga társadalmilag meghatározott végletességével a polgári társadalom és gondolkodás, egyszersmind a megújhodó magyar költészet sajátos szolgálatát végezte el. A városi élet mindennapjainak, a polgári értelmiségnek és a kispolgári környezetnek új hangú versbe mentése a 20. századi modern magyar költészet úttörőjévé lett. Ahogy Bóka írta: „Ady számára és az új költészet számára Amerikát fedezett fel a stílushagyomány alól, és utat mutatott arra, hogy amit a szószékről nem lehet elmondani, azt el lehet mondani egy olcsóbb pódiumról." Egészen így látta ezt a fiatal Kosztolányi is 1905-ben: „Makai egy egész új világot nyitott meg a magyar költészetben. Olyan dolgokat vett itt észre, melyeket tán franciául évtizedek előtt megírtak, de — ne feledjük el — ő volt az első, ki a modern élet természetes hangján szólalt meg... A könnyed formákban páratlan, a nyelvtechnikában fölülmúlhatatlan." Az irodalomtörténeti érdem természetesen nem elegendő arra, hogy Makai Emil költői életműve születése után száz, halála után hetven évvel is eleven maradjon, benne éljen napjaink irodalmi köztudatában. Sokáig éltette nevét mintegy száz operettszöveg, melyet magyarra ültetett át. A gyulai Várszínház idei műsorán szerepelt Calderón-darabot, a Két szék közt a pad alatt című komédiát, melyet egy hónappal ezelőtt a televízió is közvetített, még mindig az ő dramaturgiája szerint állították színpadra. De vajon jövendölése, melyet egyik monológjába szőtt bele, valóra válik-e? Némán viselj el minden földi bajt, A mi időnk is fog jönni majd. Megjósolom: a port lesöpri egykor Poézisedről egy százszorta szebb kor... Abban a hitben, hogy ez a kor már elérkezett, s Makai Emil legalább egy tucatnyi versével megérdemli, hogy egy kis zugot kapjon a verskedvelő magyarok, elsősorban a makóiak szívében, leplezem le emléktábláját. Csongrád Megyei Hírlap, 1970. november 20. A fiatal Erdei Ezzel a címmel a Népszabadság május 23-i számában Boldizsár Iván emlékezett meg Erdei Ferenccel való első találkozásáról. írásában rokonszenves és alapjában hiteles portrét villantott föl az ifjú tudósról: magatartását, nézeteit lényegében he75
