Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Makói jegyzetek - A költő szobája - A Fényszóró

az illetékesek fölállítani a Makóról elindult nagy magyar költő szobrát. Két eset lehetséges: vagy döntöttek már a makói közönség, főként az irodalomkedvelők, értelmiségiek megkérdezése nélkül; vagy még eszükbe sem jutott a kérdést megtárgyalni. Mind a kettő hiba! A demokratizmus a kulturális életben az ilyen dolgok széles nyilvánosság előtti megvitatását, megtárgyalását jelenti. Le kell szokni a „kész helyzetek" teremtéséről, módot kell adni a kezdeményezések, ötletek, javaslatok szabad kibontakozásának. Egyébként végigjártuk a szóbajöhető helyeket, s úgy találjuk, József Attila szobrának legméltóbb helye a Lenin téri úttörő szobor helyén lenne. Ezt át kellene helyezni vagy a Szabadság térre vagy a Köztársaság térre. Ez a mi javaslatunk... A költő szobája A Liget utca 3. számú házon 1953 ősze óta emléktábla hirdeti, hogy Kesztner Zoltán vendégszeretetében sokat tartózkodott itt József Attila. Bementünk, megnézni az öreg körtefát, mely alatt késő éjszakába nyúló vitákat folytatott a költő és művelt, szabadgondolkodó házigazdája; a verandát, hol kártyázgattak, beszélgettek, s a kis szobát, melyben József Attila lakott. Meglepetésünkre épp átalakítás folyik az épületben. Ez persze helyénvaló, mert a villanytelep dolgozói részére készül itt lakás. Ám sajnálattal láttuk, hogy az átalakításnak ádozatul esik a kis szoba is, melyben a költő lakott. Pedig három éve Balogh Imre elvtárs, a villanytelep mostani vezetője, aki már József Attila idejében itt dolgozott, és személyesen is ismerte a költőt, ígéretet tett, hogy nem csupán megőrzik a költő szobáját, de a bejáratnál emlékeztető táblácskát helyeznek el, a verandán elhelyezik fényképét, hogy az utókor se felejtse el e nevezetes helyeket. Nagyon szeretnénk, ha az átépítés úgy folytatódnék, hogy József Attila kis szobája sértetlen maradna... A Fényszóró Tavaly még volt a járási művelődési háznak egy kis híradója, olyasmi, amiből — mint a Vásárhelyi Szó — lehetett volna egy színvonalában növekvő kis helytörténeti és szépirodalmi folyóiratot teremteni. Hallom Varsányi Péter barátomtól, hogy mióta Gallai Ernő itthagyta a várost, ez is megszűnt. Pedig igény volna rá, különösen ami a helytörténeti írásokat illeti. Csak a mostani kis sétánk mutatta, mennyi kutatni, föltárni, közzétenni való lenne József Attila makói kapcsolatait illetően! De ezen kívül is: Kelemen Ferenc, Búzás László, Tóth Ferenc és mások számos helyi problémát földolgozó írása vár megjelentetésre. A városi tanács népművelési osztályának föladata lenne cikkeik, tanulmányaik közzétételéről gondoskodni, részint a Fényszóró föltámasztásával, részint a régi Csanád vármegyei könyvtár-hoz hasonló füzetsorozat megindításával. Kelemen Ferencnek Torma Imréről, Búzás Lászlónak az 1918—19-i forradalmak makói eseményeiről, Tóth Ferencnek a makói talicskáról, a hagymatermesztésről készült nagyobb lélegzetű dolgozatai nem maradhatnak fiókban! 53