Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
A hagyma könyve. Bruder János: Hagymatermesztés
1922-ben látott napvilágot. Sokkal nagyobb hiányérzetet kelt, hogy ezek a részek (a hagymatermesztés története, a hagyma közgazdasági és társadalomformáló jelentősége a múltban és a jelenben, a hagymássors a múltban stb.) nagyon vázlatosak, rendkívül elnagyoltak. Elismerjük, egy egyszerű termelési útmutatóban ezekre nincs szükség: ám erénye ennek a könyvnek, hogy jóval több annál! A makói hagymást bizonyára érdekelte volna a nemesítési törekvések története is, hogyan módosultak az első nemesítési célok (K. Molnár Jenő, Pataki Sámuel, Schill János, majd 1935től Erdei Ferenc kezdeményezései), melyek valósultak meg, s melyek ma a nemesítés céljai, eredményei. A hagyma irodalmának az a fölsorolása, amelyet a kötet végén kapunk, ugyancsak éppen e szempontból elégtelen: éppen a sajátosan makói vonatkozások sikkadnak el benne. Pedig a szerző ezekben a kérdésekben előmunkálatokra támaszkodhatott volna: a hagyma történetére nézve például Eperjessy Kálmán tanulmánya — s nyomában a makói múzeum ma is álló hagymakiállítása — a szerzőnél korábbra bizonyítja okleveles adatokkal a hagymatermesztés nagyobbmérvű terjedését. Első adatunk 1788-ból való, s 1818-ból már olyan összeírásaink vannak, amelyekből szépen látszik a hagymaföldek kiterjedése a Makó körüli kertekből a határ távolabbi részeire. A hagyma közgazdasági és társadalomalakító szerepéről Erdei Ferenc tanulmányai adnak értékes szempontokat, míg a makói hagyma irodalmára nézve a szegedi egyetemi könyvtár tavaly megjelent bibliográfiai kiadványából — melyet a szerző is használt — meríthetett volna. Hiányolható még, hogy a fajtajellegzetességek ismertetésében nem foglalkozik a makói típusú hagyma ismertetőjegyeinek az 1935. évi hagymaankéton elfogadott meghatározásával, és ennek az 1952-i értekezleten Márton György által történt továbbfejlesztésével. Hallgat a szerző a kétségtelenül problematikus, de a termelési technika továbbfejlesztésének szempontjából legfontosabb kérdéséről is, a hagymaszedés nagyüzemi módszeréről, a hagymaszedőgép-kísérletek eredményeiről és kudarcairól. Pedig éppen az ilyen széles nyilvánosságú föltárás segíthetné előbbre a dolgot: a könyv olvasása nyomán ki-ki „beleadhatná az eszét", hogyan lehetne ezt az égető és a munkát óriási mértékben megkönnyítő instrumentumot végre hibátlanul megteremteni? Végül az Ubrizsy-féle könyvből átvett növényvédelmi fejezeteknél jobbnak láttuk volna, ha a szerző — aki e téren nyilván nem szaktudós — az 1952-i hagymaankéton elhangzott két, kifejezetten ilyen tárgyú előadást, Jermy Tibornak és Podhraszky Jánosnak összefüggő s az Ubrizsy-könyv megjelenése óta (1951) az újabb tapasztalatokat is magába foglaló tanulmányait iktatta volna kötetébe. Mind e hiányok alapoka természetesen az, hogy Bruder János, a hagyma biológiájának és agrotechnikájának kiváló gyakorlati kutatója, kikísérletezője egymagában nem adhatja azt a hagymamonográfiát, amelyet viszont a hagyma jelentősége, a vele való sokágú tudományos foglalkozás igénye sürgetően követel. Bruder János úttörő érdemét nem érinti, hogy minél előbb szükségünk lenne egy olyan terjedelmes, alapos, részletes hagymamonográfiára — természetesen több szerző gyűjteményes kötetére —, amely kimerítően foglalkozik a makói hagymatermesztés történetével, gazdasági és társadalomképző funkciójával, a hagymástársadalom rajzával és alakulásával, a termelés néprajzával, a nemesítés népi és tudományos eredményeivel, föladataival, a termelés nagyüzemi kérdéseivel, a hagyma múltbeli és mai nemzetgazdasági jelentőségével, ipari — mégpedig helyi ipari — fölhasználásának és gyógyászati alkalmazásának lehetőségeivel stb., stb. Erre a munkára rég szükség van, s Bruder Jánosra, a makói hagyma kiváló szakértőjére és apostolára vár az a feladat, hogy e szép kezdeményező munkája után megszervezze a munkatársi gárdát, amely ezt a nagyobb művet, a makói hagyma monográfiáját megteremti, s méltóan megörökíti a makói nép évszázados erőfeszítéseinek, tudásának, szakértelmének emlékét. Viharsarok, 1955. január 27.
