Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Móra Ferenc Makón. Születésének 75. évfordulójára

Édesanyák meg nem tudják, Meg nem tudják a tanárok, Sem a bírák, sem a papok, Hová hordják a kenyeret Iskolába járó fiúk? Csak később derül ki, hogy Tíz szegény fiú van köztük, Kinek otthon nincs mit enni. Hetek óta, havak óta így táplálják e tíz pajtást Iskolába járó fiúk. Nem nagy vers — hiszen Jókainak egyébként is jelentéktelen a költői munkássága —, sőt azt sem lehet mondani, hogy forradalmi megoldása volna a vers mélyén meghúzódó problémának, a tíz szegény nagylaki iskolásgyermek nyomorúságának, melyet enyhít ugyan az osztálytársi alamizsna, de lényegében meg nem változtat. Mégis érdekes és helyi irodalmi hagyományainkat gazdagító adalék ez a versike, mely új oldalról mutatja meg számunkra Jókait. S ne becsüljük le a versben megörökített nagylaki iskolásfiúk szép, humánus tettét sem, akik közül Jókai születése századik évfordulóján, mint a Makói Friss Újság 1925. május 31-i számából olvashattuk, még élt az egyik, Schaller József, az „utolsó nagylaki iskolásfiú", aki megőrizte számunkra Jókai versének históriáját. A nagylakiak különös büszkeséggel őrizhetik a nagy magyar író emlékét, akinek életművében érdekes módon kapott helyett szülőfalujuk. Viharsarok, 1954. május 5. Móra Ferenc Makón Születésének 75. évfordulójára Móra Ferenc — Szeged írója. De amint Juhász Gyulát, Szeged költőjét is hosszú éveken át meleg baráti kötelékek kapcsolták Makóhoz, ehhez az irodalmi hagyományokban oly gazdag városhoz, éppúgy őt is sok élmény fűzte hozzá. Sokszor megfordult Makón, gyakran Juhász Gyula társaságában. így került 1920 nyarán is egy Dugonics-társasági fölolvasóülésen való szereplés végett ide, ekkor kedvelte meg a lelkes közönséget termő, eleven és progresszív kuturális életet élő helybeli értelmiségieket és a város dolgos hagymásnépét. Ekkor került jó barátságba ennek a haladó értelmiségi rétegnek máig is élő, neves reprezentánsával, Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvossal, aki éppoly szeretettel látta vendégül ettől kezdve haláláig a szegedi írót, mint barátja és harcostársa, Espersit János a szegedi költőt, Juhász Gyulát, ő írta meg két kis füzetben Móra Ferenc makói látogatásainak történetét, emlékeit, s ő örökítette meg Móra vallomását, mely szerint önmagát, a félegyházi születésűt és szegedi illetőségűt, „tiszteletbeli makainak" vallotta. 1922 decemberében Móra és Juhász Gyula Petőfi-emlékesten vett részt Makón. 1923 júniusában Móra is ott volt Juhász Gyula kötői jubileumának makói meg29