Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Tóth Ferenc: Utószó

UTÓSZÓ A felszabadulás után Makó kulturális élete József Attila szellemében újhodott meg. A József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság pezsgő irodalmi, zenei, képzőművészeti életet teremtett, fórumot nyújtott az itt élő íróknak, festőknek, szobrászoknak, zenei előadóművészeknek. Ezt a szerteágazó kulturális tevékenységet egy adminisztratív intézkedés zátonyra futtatta: 1952 februárjában ugyanis a Belügyminisztérium differenciálás nélkül minden egyesületet feloszlatott. Péter László éppen ezekben a hetekben került a messzi Karcagról a közeli Makóra, és ebben a dermedt légkörben kezdte meg küldetésszerűen nemcsak egy múzeum alapjait lerakni, de a város kulturális életét is újjászervezni. Mindezt ő is József A ttila szellemében tette; elkezdte gyűjteni a nagy proletárköltő relikviáit, amelyekből állandó kiállítás és publikációk sora keletkezett. Itteni tartózkodása idején a múzeum szellemi oázissá, a kulturális élet legfőbb műhelyévé vált. Múzeumi gyűjteményt hozott létre, állandó kiállításokat szervezett, tudományos kutatásokba kezdett, elindította a múzeumi füzetsorozatot, a helyi lapokban népszerűsítő cikkeket írt. Mindezt felfokozott munkatempóval végezte, a maga elé tűzött célokat tűzzel-vassal igyekezett megvalósítani. A taplót mindig szárazon tartotta, mert kész volt a helyi csatározásokra is. Ha netán ilyesmire sor került, a küzdőtérre nyitott sisakkal vonult, ezért az esetleges ellenfelek is becsülték. Mind az ifjúság és mind a felnőttek körében széleskörű társadalmi bázist alakított ki maga körül. Ennek szervezeti formája a múzeumi szakkör és a Múzeumi Bizottság volt. Ez utóbbiban — mely a mai múzeumi baráti körnek felel meg — helyet foglaltak a József Attilát is támogató nagy öregek és a fiatal egyetemista hallgatók egyaránt. Rangos városi rendezvényeket szervezett: tudományos üléseket, hagymásnapokat, emléktábla-avatásokat, síkra szállt egy köztéri József Attila szobor felállításáért stb. Makón töltött két éve alatt hozta létre a mai múzeum néprajzi, képzőművészeti, irodalmi gyűjteményének és a könyvtárnak a magját. Maradandó élményt nyújtott az állandó régészeti, a hagyma- és a József Attila-kiállítása. Közművelődési tevékenységének időt álló alkotásai azok a publicisztikai írásai, melyek a jelen kötet első felét teszi ki. A szerző ezeket — a kort jellemző némely megfogalmazása ellenére — ma is vállalja, ezért minden változtatás nélkül közöljük. Néprajzi ihletésű nyelvészként került Makóra, és két évi itteni munkálkodása után, 1954-ben irodalomtörténészként távozott. Makói indítással vált József Attila, Juhász Gyula avatott kutatójává. Ezután a makói múzeumot az illetékes országos szervek teljesen visszafejlesztették, sőt kapuit is bezárták. Ekkor újból szellemi szélcsend lett a városban, míg az ötvenes évek végén meg nem alakult a Juhász Gyula 115