Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - Két város vonzásában

Két város vonzásában A fölszabadulás utáni gazdasági-társadalmi változások sajátos helyzetet teremtettek Kiszomboron. A földreform ugyan fölpezsdítette a parasztság termelőkedvét, de mivel életképes földterület nem jutott mindenkinek, sokan másutt kerestek munkalehetőséget. Később a termelőszövetkezeti mozgalom kiterebélyesedése nemhogy megfordította volna e folyamatot, hanem az is ebben az irányban hatott. Közel van Makó, így elsősorban ennek iparosodása szívta el a helyben fölöslegessé vált munkaerőt, de meglepő, hogy a távolabbi Szeged vonzása majdnem ugyanekkora. Erdei Ferenc írta Város és vidéke című könyvének Makó és Szeged között című fejezetében: ,,1949-ben még 5500 volt a község lakosainak a száma, ami 1970-ben már alig haladta meg a 4500-at, tehát a csökkenés két évtized alatt közel 1000 fő, több mint 15%." Azóta talán annyival kedvezőbb a helyzet, hogy a csökkenés megállt: 1982. január 1-én a község lakóinak száma 4563. De a gond változatlan. A Csongrád Megyei Hírlap 1982. május 8-i számában nyilatkoztak a nagyközség vezetői. Kiszombor munkaképes lakóinak fele ma is a községen kívül, főként Szegeden és Makón dolgozik. Az elmúlt évtizedben mégis 700 ház épült föl, annak ellenére, hogy nincs a községben szennyvízcsatorna, és a magas talajvíz miatt a szikkasztásos elvezetést nem engedélyezik. Hetvenkilenc beépítetlen telek van, igaz, jórészt a község szélein. A zombori határ nagy része a makói Lenin termelőszövetkezethez tartozik. A helyi Új Élet szövetkezet, főként a belvíz és a gyakori árvíz miatt, csak gyönge eredményeket tud fölmutatni. Most folynak földjein 70 milliós költséggel a talajjavító munkák, s ezektől várják a jobb termésátlagokat, a sikeresebb gazdálkodást, a szövetkezet vonzásának, „népességmegtartó erejének" növekedését. A helyi vállalatok többsége is, ahogy Erdei írta, a „községen kívülről irányított munkahely dolgozója". Ilyen a szegedi gabonatermesztési kutatóintézet növénynemesítő telepe, terményszárító üzeme, üvegháza; a szegedi konzervgyárnak, a vásárhelyi kötöttárugyárnak a telepe, az erdészet csemetekertje, a Zöldért keltetőüzeme. Ez a „gyarmatosítás" (megint Erdeit idézem) szintén fékje az önálló községfejlesztő tevékenységnek. Kiszombor tehát ma olyan település, amely nagyobb településekre van utalva. Ezen az sem változtat, hogy a hozzá teljesen hasonló helyzetű két kisközséget, Ferencszállást és Klárafalvát közigazgatásilag egyesítették vele. A székhelyközség és a társközségek számára a legfontosabb és legjellemzőbb jelenleg a közlekedés: az eljárás és a bejárás „Milyen társadalmi élet épülhet fel ilyen alapokon?" — vetette föl több mint egy évtizede Erdei Válasza ma is érvényes„Gyerekkoromban Makóról ugy láttuk Kiszombort mint igazi falut, ahol csak urak vannak és parasztok. A Rónayak — ez volt a fölbirtokos család — voltak az urak és a mindenkori főszolgabíró, s udvartartásukhoz tartozott a falusi intelligencia: a plébános, az orvos, az állomásfőnök és az intézők. A parasztok pedig háromfélék voltak: uradalmi cselédek, nagyobb gazdák-bérlők és a makói hagymásokhoz hasonult kisparasztok. Ennek a társadalomnak természetesen már vége. Az urak, a nagygazdák és a cselédek eltűntek, a kisebb parasztság pedig átalakult. De míg maga az átalakulás a legfőbb jellemző, az új társadalmi rétegződés még nem stabilizálódott. Statisztikailag széles munkásosztály van kibontakozóban, hiszen az aktív keresőknek körülbelül a fele ide sorolható, de ez több és nagyon eltérő elemből tevődik össze

1 állami gazdaságban dolgozók, a szövetkezeti ipar dolgozói és az eljárók, akik között minden szegedi és makói ipari munkahely dolgozója fellelhető, továbbá a kereskedelemben foglalkoztatottak. 108