Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)

Szemlélődés Kiszomboron - Egy kis falutörténet

emeltek. 1797-ben a kegyúr, Oexel Mátyás kriptát építtetett a szentélybe, és harmadmagával ide temetkezett. 1903-ban a templom erősen megrepedezett. 1904-ben tornyát le is kellett bontani. Fölújításának két újabb dátumát (1910, 1939) már említettem. Teljes szépségében csak most, a helyreállítás után mutatkozik majd meg az Alföld legrégibb műemléke. Egy kis falutörténet A régészeti leletek tanúsága szerint a történelem előtti időkben a lakosság a mai község területétől kissé délebbre települt meg. A középkori falu helyét a körtemplom mutatja. Az első írásos előfordulás, mint már idéztem, 1256-ból való, de — minthogy az ekkori oklevél szerint már öröklésről van szó — a falu jóval előbb, a 11. században keletkezhetett. 1536-ban Oláh Miklós Hungaria című, Magyarország leírását tartalmazó művében megemlíti, tehát fontos helynek ítélte. 1582-ben azonban mindössze három lakost írtak össze benne, az 1596-i tatárjárás után pedig pusztasággá vált. 1647 táján kezdték jövevény magyarok újra megszállni. Mivel a határvidék szélén volt, betelepülése lassan ment: 1717-ben még csak 15 házból állott. 1718-ban húsz, 1762-ben harminckét családdal gyarapodott. Sorsában jelentős változást az idézett elő, hogy 1781. augusztus 1-én a délvidéki kincstári birtokok árverésén, Bécsben megvásárolta a zombori uradalmat (Kiszombort és a határába olvasztott Ladány és Dédényszeg pusztát) 75 902 forint 30 krajcárért Oexel Mátyás József sörgyáros, német nemes, Nagyszentmiklós bérlője. Erről a királyi adománylevelet 1783. november 7-én állították ki. A vásárlás együtt járt a magyar nemesség sorába való fölvétellel. Az Oexel család nemességét 1791. augusztus 23-án hirdették ki Torontál megyében. A vagyonszerző leszármazottai a reformkor nemzeti mozgalmainak hatására 1839. szeptember 9-én nevüknek Rónayra változtatására és a zombori előnév használatára kérték V. Ferdinándot. A királyi engedély már november 25-én megérkezett a megyéhez. Az ünnepi okmány azonban csak 1846. február 26-án kelt. (A róna szlovák eredetű nyelvújítási szó, Baróti Szabó Dávid honosította meg síkság jelentésben, és főként Petőfi költészetéből akkoriban vált kedveltté.) A család néhány tagja haladó szerepet töltött be a vidék és az ország történetében. így Rónay János (1809—1867) és főként Rónay Mihály (1813—1873), aki részt vett a szabadságharcban. Ezért előbb halálra, majd nyolcévi várfogságra és vagyonelkobzásra ítélték, és csak 1854-ben szabadult ki az aradi várból. öregségére a Rónayak vendégszeretetét élvezte Somogyi Antal (181 1 — 1885), akit Móra Ferenc — megkülönböztetésül a könyvtáralapító Somogyi Károlytól és a polgármester Somogyi Szilvesztertől — Rovó Somogyinak keresztelt. Jelzőjére azzal a hazafias buzgalomból és torz útra tért tudósi, művészi önérvényesülési vágyból fakadt tevékenységével vált érdemessé, amellyel rovásírásos „kódexeket" hamisított, és megajándékozta velük a Somogyi-könyvtárat, nem csekély fölösleges tennivalót okozva ezzel a tudománynak, amíg — halála után — leleplezhették. Már ifjú korában szerepet játszott Szegeden; része volt a reformkori követi utasítások haladó szellemű megfogalmazásában, számos intézmény megszervezésében. A szabadságharc idején radikális és republikánus tagja a népképviseleti országgyűlésnek, kormánybiztos. A bukás után emigrált, távollétében halálra ítélték; Jersey szigetén, Londonban, Párizsban és Máltán élt, nyelvtanítással tartotta fönn magát, festegetett. Csak a kiegyezés után térhetett haza. Barátjának, Rónay Mihálynak szegedi házában, majd kiszombori kúriájában húzta meg magát, és gyártotta „nyelvemlé103