Péter László: Makói kis tükör. A Makói Múzeum Füzetei 47. (Makó, 1985)
Megkezdődik Makó műemléki és városképi vizsgálata
Ezt a nagy tanítást: József Attila életművének harcos, haladó mondanivalóját, költészetének és életének nagy tanulságát hivatott bemutatni a makói József Attila Múzeum készülő József Attila-kiállítása. Ennek sikeres megvalósításához kérjük mindenki segítő támogatását. Viharsarok, 1952. március 30. Megkezdődik Makó műemléki és városképi vizsgálata A megelőző műemlékvédelem a fölszabadulás előtt ismeretlen volt nálunk. Tudósok, művészettörténészek, régészek hiába emelték föl szavukat egy-egy építészeti, történeti emlék megóvása érdekében, törvényes alap híján nem tudták megakadályozni ezek elpusztítását. így azután az alföldi városok műemlékei — melyek a török pusztítás következtében amúgyis ritkák s ezért különösen értékesek — mostanáig erősen megfogyatkoztak, tönkrementek. A szőregi Árpád kori apátság romjait, melyek a mainál sokkal nagyobbak voltak még, amikor 1883-ban Kálmány Lajos, majd 1904-ben Tömörkény István hírt adott róluk, elhordták káposztásköveknek, s mostanára csak egy faltöredék maradt meg belőle, pedig a környék egyik legrégibb építészeti és művelődéstörténeti emléke. A majdnem százötven éves makói Naschitz-házat átalakításokkal, utcai portálokkal tették tönkre, mert nem volt mód régen arra, hogy a tőkés érdekeket megrendszabályozzák a kultúra érdekében. Ez a két példa nem elszigetelt: ez volt műemlékeink általános sorsa a múltban. A fölszabadulás után gyökeres változás következett be a magyar műemlékvédelemben. Megalakult a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, és kezébe vette a műemlékvédelem országos irányítását. Megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 13/1949. számú törvényerejű rendelete, amely védelmébe vette a magyar múlt tárgyi értékeit, és tervszerűvé tette a műemlékvédelmet. Megindult a megelőző műemlékvédelem munkája, mely a betegségek megelőzéséhez hasonlatosan nem akkor keres orvoslást, amikor már veszélyben vannak műemlékeink, hanem jóval előbb gondoskodik védelmükről. Megkezdődött országszerte a műemlékek jegyzékbe foglalása. 1951-ben megjelent könyvalakban hazánk műemlékeinek jegyzéke, de ugyanakkor már hatalmas munka folyt ennek a jegyzéknek bővítésére, egy-egy város műemléki és városképi vizsgálatára. A Múzeumi Központ eddig 35 városról készített műemléki vizsgálatot, köztük Sopronról, Szombathelyről, Győrről, Keszthelyről, Pécsről, Debrecenről és a közelmúltban Szegedről. A közeljövőben indul meg Makó városképi vizsgálata, amelynek során jegyzékbe foglalják és lefényképezik a város műemlékeit, javaslatot tesznek esetleges helyreállításukra, kidolgozzák a városra jellemző utcák és terek gondozásának, továbbfejlesztésének tervét, s megállapítják az úgynevezett városkép törvényszerűségeit. Ez utóbbinak az a célja, hogy a városra jellemző egységes építészeti stílus lehetőleg megmaradjon vagy helyreálljon, s az új épületek is ebbe az egységes városkép által meghatározott stílusba illeszkedjenek bele. Nincs szó természetesen arról, hogy az új épületeket régi stílusban építsék — ez maradiság és történetietlenség lenne —, mint ahogy arról sem, hogy a kevésbé értékes régi épületek fenntartásával megakadályozzuk a város fejlődését. Makó műemlékeinek vizsgálata már bizonyos előzményekre tekinthet vissza: 1929-ben a város hajdani mérnöke, Kovács Gyula hasznos kis könyvecskében foglalta össze a város akkori értékes épületeiről, műemlékeiről mondanivalóit. Bár az 5
