Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

HIEDELMEK - Nyomfölszedés

Hallottam azt is beszéték, hogy fővötték a lábnyomukat, fővötték a hajukat, azokbul vágtak léfele, és akkó odatötték a küszöb alá. A lakásba be a küszöb alá. A férfi, akit szeretött az a nő, annak a férfinak a haját tötte oda a küszöb alá. Azé tötte oda, hogy ahogy gyünnek-mönnek a népek ott a küszöbön, az a fiatalembörnek az agya úgy járjon utána. Ennyit hallottam. Hogy igaz vót-é, nem vót-é igaz, megtörtént-é, nem-é, nem tudom. (Sárközi Pálné, Makó.) Hát megcsináták aztat, hogyha valaki összeházasodott, azt érontották. Történt égy eset. Dúsgazdag embör vót. Bíró is vót. Szűcs Urosnak hítták. Egy lányuk vót. Egy derék fiatalembör Amerikábú évötte a gazdag lányt. Akkó égy másik is hazagyütt az első világháború után. Annak vót égy lánya. Beleszeretött ebbe a komába. Aszonták, mögcsinálják azt, hogy a menyecske méghal. Mög is halt a fiatalasszony emitten. Akkó évötte emez. Hát nem tudom, hogy tudták mögcsinálni. Annyit hallottam, hogy elég vót, hogy télön mönt az úton, sár vót, és a lábanyomát folvötték. Avvä csináltak valamit. Annak é köllött pusztulni. (Karakas Sándor, Bökény.) Változatok a) Szóval a lábnyomfalazás. Mikor a lábnyomot fölkapargatták, azt a földet elvitték és a kemönce előtt, a katlan előtt falazták be. Szóval cseréppel odanyomják azt a kis port, és akkor annak oda vissza kölletött mönni. Azt a lányt é kölletött neki vönni, ha akarta, ha nem. Annyira mögfogták a férfit. És még nem is olyan nagyon régön, hát mögcsinátuk! Bizony isten, primítívre visszatérni a mai korba! Tudja, a fiam émönt?! Hát mit csinátunk? Hát lőhet, hogy már az a lábnyom régi vót, de főkapartuk. De az én fiam csak nem gyütt vissza. Éppen égy éve, mikor a fiam átmönt Makóra. Annak több tudománya van, annak a makói nőnek. Hát osztán tanátunk égy fáradt zokniját. A fáradt zoknit pedig főtöttük a kéménybe, a huzatba. Azt mondták, odatögyük. Hát kérőm a fáradt zoknirú mög az a téma, hogyha vissza akarják, hogy gyüjjön valaki még ahhoz a személyhöz, akkor a fáradt zoknit a kémény huzatjába köll akasztani. Vótak, ugyé, ilyen csodák, hogy adottságuk vót hozzá. Ez olyan ördögcimborálás löhetött. Máma ezt mondani?! (Bódi Andrásné, Kiszombor.) Azt hallottam, ha égy lánynak mögtetszött égy fiú, annak föl kölletött vönni a lábnyomát. Hogy hogy azt nem tudom, csak hogyha azt mögőrizték, ezt a lábnyomot, háromszor hét hónapig, és hogyha azt addig nem ódták ki, akkor visszatér az illető. De hogy ebbű mennyi valósult mög, ezt nem tudom. (Simon Jánosné, Makó.) b) Hanem most elmondok én égy esetét az én saját történetémbül. Fiatal legíny vótam, hát én is szerettem volna azt a lányt, de viszont a lány mégjóbban szeretett volna, vagyis már a szülei mégkaparintani engemet már vőnek. Hát én oszt annyira keverédtem ezékkel, hogy éjjel-nappal ott szerettem volna lénni nála. Majd azt mondták az én szüleimnek, hogy rontásba vagyok. Hát vót égy ilyen nénike, ehhez éméntek az én szüleim, évitték az ingémet. Kérte, hogy vigyék el. Hát én nem tudtam ménni sé már. Na, oszt az lététté a két varázsgyűrűjit, hát én nem láttam a gyűrűket, csak a 34