Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Ficamodásra

Mögkenték zsírral azt a szömőcsöt, mer vót tényleg, akinek olyan sok szömőcs vót a kezin vagy a lábán. Mögkenték zsírral, oszt akkó, ha fiú vót, akkó kankutyává nyalatták lé, ha lány vót, akkó nőstény kutyává nyalatták lé azt, amivel bekenték. Zsírrá vagy faggyúvá kenték be. Vót nálunk égy inas. Mámmá is él az az illető. Nagyon tele vót a lábfeje tyúkszömmé, szömőccsé. Oszt akkó a gazdáméknak vót éppen égy olyan kankutyájuk. Oszt délbe övött, bekente a lábát, oszt a kutya mindég nyalta. Teljesen émúlt. Olyan tiszta lött a lába, hogy csuda. (Naszradi János, Kiszombor.) A kezemfeje tele vót tyúkseggé. Nos oszt kiűtem az utcára. Aszongya a szomszédasszony: mi lelte a kezed? Én nem tudom, mondom, most történt csak. Aszongya: tudod mit, mikó vágsz kisgalambot, avval a kisgalamb vérivel, meleggel, avvá dörgöld még, mindjárt elmúlik. Oszt el is mút. (Jancsik Andrásné, Csanádpalota.) Tele vót a kezem szömőccsé, osztán napfőkőtt előtt ezt mondtam rá háromszó: Dicsértessék a Jézus! Köszöntelek új hold, vendégségbe híttál, de nem möhetök é, hanem eküdöm a tyúkseggjeimet. És észre sé vöttem, és émút a kezemrül. Ezt én az anyámtú tanútam. (Boros Ferencné, Klárafalva.) Ficamodásra E ráolvasó előképe Bornemisza Péter bájoló imádsága az menyelésről (ficamról), Bornemisza szövege pedig az ún. Merseburgi ráolvasás változata. E VIII. századi bájoló Európa-szerte el van terjedve. A ficamodást akár emberen, akár állaton leginkább ráimádkozással orvosolták. Az apátfalvi csontkovács viszont vallja, hogy bár ismeri a ráolvasó szövegét, nem imádsággal gyógyít, hanem az őseitől tanult „tudománnyal". Elindút az Úr Jézus Szűz szent anyjával, Máriával Jeruzsálemből Jerikóba. Amint a hídon át akartak menni, szamaracskájának lábacskája megficamodott és megrándult. Hogy ezen ficamodás és rándulás abba ne maradjon, az Ur Jézus szájából származott ezen ige: hús húshoz, vér vérhez, csont csonthoz, ín ínhez forrjon vissza! Ezt én valamikó itt tanútam Zomboron. Ez ficamodásra vót, de hasznátam is nagyon. (Jaksa Erzsébet, Kiszombor.) [Úgy hallottam, maga tudja gyógyítani a ficamot. Kitől tanulta ezt a tudományát?! Az édésanyámtól. De tudta az édésanyám édésapja is. De én nem tudtam addig helyreigazítani, míg az anyám még nem halt. De ugyanúgy az édésanyám sé tudta, csak mikor az ő édésapja méghalt. Azután tudta csak. Őtőle tanultam, amit tudok. Mert ő mindig azt mondta, nézzem, hogy ő hogyan csinálja. De helyreténni csak akkor tudtam, amikor az édésanyám méghalt. [És hogyan érzi meg, hogy valami baj van?] Az ujjaim hégyével érzém, hogy az az ín jó helyén van-é, vagy még van pálcásodva. Úgy, mint a hegedűn a húr. Ahogy a zenésznek tudnia kéli, hogy égyforma-é a húr 22