Polner Zoltán: Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. A Makói Múzeum Füzetei 45. (Makó, 1985)

RÁOLVASÓK - Szemverés ellen

kis Jézus százszor szebb ennél. így a szem mégverte, a szív mégszerette, Szentlélek Úristen vegye ki beliille, hogy né fájjon sé kezinek sé lábának, sé szívinek, sé hátának. így a szem mégverte, a szív mégszerette, Szentlélék Úristen vegye ki belülle! (Kruzslicz Lászlóné, Csanádpalota.) Kószó Andrásné, az járt így hogyha szömverés vót, úgy állatba, mint gyerökbe, az imádkozott rá. Az má tudta, má mikó gyütt főfele, aszonta, hogy má mögvertétök a lányt szömmé, mer ásítozok. Úgy ásítozott, hogy majd északadt a szája. Ű oszt imádkozott, hogy mit imádkozott én nem tudom, mer aszonta, nem is lőhet mögtanulni, mögtanítani, mer akkor ű hiába imádkozik rá, akkor nem lösz érvényös az ima. Űneki már nem lösz érvényös, hanem csak az enyim lösz érvényös. Nem szabad átadni, azt mondták. De jó vót, annyi vót, hogy a kislányt aztán mintha kicseréték vóna. Körösztözte örökké, és mondta az űmaga imáját. Azután mikor elmondta, körösztöt vetött, oszt így félreköpködött. Dehogy mit imádkozott, azt nem tudom. (Kiss Sándorné, Maroslele.) Az én édösanyám, ha a pici gyerököt mögverték szömmel, akkor a székre tött égy nagy kést. Lapjára. Ara ráült, és a kicsit a kezibe vötte, és úgy szoptatta. Simogatta fejit, és raimádkozott, de ezt az imádságot nem vót szabad léírni, csak egymástul eltanulni. Mer ha leírták, akkor nem használt. (Fazekas Sándorné, Makó.) d) Ha a gyerekét mégverték szemmel, akkor ezt mondtuk: Embér, asszony, legény, lány, zsidó, cigány, vagy valaki más, vagy énmagam. Amelyiknek a szene léült, az vót, amelyik mégverte. (Árgyusi Vincéné, Pitvaros.) e) Szémverés ellen az ajtó sarokvasára bal kézzel ivóvizet löttyintettek, majd égy tiszta ruhával letörűték. A törlőruhával megsimogatták a szemmel vert gyerékét vagy állatot, hogy a szémverést létöröljék rúla. Amikó a törléssé végeztek, a ruhát méggyújtották, és amikó má égétt, azt mondták: Ekűdöm a füstöt világjáró szélnek, hogy mégártson mindén szémverő szemének. (Kulcsár Imre, Magyarcsanád. Asztalos P. Kálmán gyűjtése.) 0 Még az állatot is mög lőhet verni szömmel. De mög ám. Ezelőtt, ha a kis malacok fostak, akkor az má mög vót verve szömmé. Annak is az vót az orvossága, a húgyos söprű. Az a valaki nagyon nézte: Jaj, de gyönyörű, jaj, de gyönyörű! Oszt mögverte. Oszt ha az illető tulajdonos nem mondta, hogy hát: Kígyófos a szömöd közé, akkor mögverte szömmel. Szeretettel mög lőhet verni az állatot is, hát a gyerököt is szeretettel verik mög szömmel. (Asztalos Ferencné, Maroslele.) Ha mégnézte valaki az állatot, akkó köpött égy nagyot, és mondta: Kígyófasz a szémédbe! Szémverés ellen vót ez. (Balázs István, Apátfalva.) A kicsit nem jó mögnézni, mer mögverik szömmé. Jószágot nem lőhet nézni, mer mögverik szömmé. Például az én apósom, mikor kicsik vótak az unokák, csak ráné12