Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)

A későbbi tulajdonosok

sarkantyú, dália, georgina. A kertben még szalmakazal, csutkakúp, ízékkazal. Nem volt sok belőle, a Járandóból mindig annyit hoztak haza, amennyi kellett. A kemencébe szalmával és izékkel fűtöttek. Ötvenegy évig lakta a házat az Erdei család. Az itt folyó életmódról Erdei Sándor hiteles sommázatát idézhetjük: „Semmi luxus nem volt ott az ég adta világon, minden nagyon puritán volt, de a gazdálkodás az ment. Egyik legkedvesebb gyermekkori élményem, hogy ott állandóan pezsgett az élet." A későbbi tulajdonosok A nagyszülők halála után már nem sokáig lakja az Erdei család ezt a mindnyájukhoz annyira hozzánőtt házat. Idős Erdei Ferenc még az öröklés évében, 1927. november 30-án eladja, előbb tanyára, majd egy kisebb házba költöznek. Ismét két család veszi birtokba: Joó Sándor és B. Nagy Sándor famíliája. (Megoszlási arány: 1/4 Joó Sándomé Szilágyi Júlianna, 1/4 B. Nagy Sándor, 2/4 B. Nagy Sándorné Joó Erzsébet. A szülők halálával, 1937-ben B. Nagy Sándorné 3/4 házrész tulajdonosa lesz.) Ereszalja (első rész) B. Nagy Sándor árendás földön kezdte termelni a hagymát, majd néhány holdat vásárolt is. A hagymások szövetkezetében választmányi tag volt, fokhagymáját a 30-as évek közepén aranyoklevéllel tüntették ki, vöröshagymája pedig harmadik díjat nyert. Joó Sándor egy zsidó hagymakereskedő alkalmazottja. Az Erdei nagyszülők halála után átmenetileg a házat nem lakták, ezért eléggé leromlott. Házi összefogással végezték el a legszükségesebb munkákat (tapasztás, meszelés). 1932-ben az utcára erős téglakerítést húzattak és új deszkakapukat csináltattak. A ház előkertes részéhez téglalábazatra kovácsoltvas kerítés került. A fölső 261