Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)
Erdei Ferenc szülőháza - Az első tulajdonosok
13. táblázat Az Aradi utcaiak állatállománya (darab) 1849 gazda zsellér gazda 1859 zsellér Ökör 2 _ 4 Tehén 3 1 10 19 Tinó 4 — 4 — Borjú — — 8 1 Ló 5 38 12 4 Sertés 3 — 5 7 Juh 30 — — — Kecske — — — 2 (Forrás: az 1849. és az 1859. évi dicalis összeírás) Erdei Ferenc szülőháza Az első tulajdonosok A ház építtetőjét nem ismerjük, ugyanis az építés évéből, 1793-ból nem maradtak fenn rovatos összeírások, 1795-ben már Kelemen Ferenc lakja, aki házi örökségét adta a vadonatúj épületért. A Kelemen család hatvannégy évig birtokolta a házat. Kelemen Ferenc (1732—1812) egy házhely földet művelt. Ezen épített egy tanyát: a házat és a színt egyfolytában és külön egy istállót. Kiss Sárával 1755-ben kötött házasságából négy gyermeke érte el a felnőtt kort, akiket lehetőségéhez mérten indított el az életbe. Ferencnek 1780-ban adott 3/8 szállásföldet és az istállót, 1793-ban Mihálynak szintén 3/8-ad telket, a szállási házat és színt. Mindkettőnek jószágból, ami illett. Sára lányát (Pörgölő Szabó János feleségét) megfelelően kiházasította. A szülők gondviselője a legkisebb fiú, István egy fertály földet kapott, de mivel ezen nem volt házi örökség és hűséges gondviselőknek bizonyultak, az Aradi utcai házat is rájuk hagyták. Istváné lett a ház után járó kenderföld is, minthogy fehér ruhával ő látta el a szülőket. Kelemen Ferenc az ingatlanok szétosztása után zsellér lett, 1792-ben elveszítette szemevilágát, a rovatos összeírások ettől kezdve neve után a mendicus kifejezést írják, amely az ő esetében nem kéregetőt jelent — hiszen fia gondoskodik róla — hanem tehetetlen nyomorultat. Kelemen István jól gazdálkodott, 1810-ben két ökör, két ló, két tinó, egy tehén képezte az állatállományát. A negyed telkes jobbágy 1820-ban már háromnegyed telekkel rendelkezik. Bíró Katalinnal 1796-ban kötött házasságából Sámuel, István és Sára (Szűcs B. István felesége) éri meg a felnőtt kort. A két család nehezen fért volna el az 1793-ban épült előkertes házban, ezért a fiatalok egybekelése után — valószínűleg még 1796-ban — húztak egy alsó házat is. Ezt az állapotot rögzítette Giba Antal földmérő 1824-ben. A helyi hagyomány szerint feltehetően a felső épületben a szülők, az alsóban a fiatalok laktak. (így volt később ebben a házban az Erdei és B. Nagy család idejében is.) A 19. század közepén három család él a házban: idős Kelemen Istvánné, ifj. Kelemen István feleségével, négy gyermekével és egy rokon család: Páhány Gergely ácsmester feleségével és három gyermekével. Ez a népes család már nem fért el a meglevő két kis épületben, az 1830-as vagy inkább az 1840-es években a két ház 250
