Tóth Ferenc: Erdei Ferenc szülőháza. A Makói Múzeum Füzetei 44. (Makó, 1985)

A hagymások főutcája

A 18. század elején már kevésnek bizonyultak a házikertek, megindult a szőlőskertek veteményes kertekké való átalakítása. 1818-ban többen kísérletet tesznek a kevésbé jövedelmező szőlőtermelésről áttérni a vetemény termesztésre, de a püspökföldesúr kötelezi őket a kipusztított szőlők újratelepítésére. Az 1821. évi árvíz alkalom arra, hogy 4—5 millió szőlőtő kivágásával a létrehozott veteményes kertekben fellendüljön a makói kertkultúra. Ennek diadalra vivői megint azok a jobb módú házas zsellérek, akik kisebb-nagyobb szőlő területtel rendelkeztek. A város reformkori krónikása, Szirbik Miklós is megállapítja: „a régi szőlőket is helyenként kivágják és veteményes földekké formálják."

6 A makói szőlő, illetve bor piaci kereslete ekkorra nagyon megcsappan. Ugyanakkor a „veteménytermesztés már most a legnagyobb haszonnal fizető."

7 A fuvarozásban és a cserekereskedelemben a vállalkozó hajlamú házas zsellérek egyre nagyobb szerephez jutnak. 1825-ben az Aradi utcai házas zsellérek 10 százaléka rendelkezik két lóval. Az ilyen gatyás kereskedők leponyvázott kocsikon vitték Bánátba és Erdélybe a hagymát és visszafelé főleg gyümölcsöt szállítottak. Szirbik Miklós szerint: „az egész Alföldet és Bánátot elönti Makó gyökerével, hagymájával és paprikájával."

8 Másutt pedig arról szól, hogy a „hagyma és zöldségáruló kofáknak Temesvár és annak vidéke a legjobb eladóhelye. Nem egy van köztök ollyan, aki ezer s több forint árut is elárusít."

9 Szintén Szirbik Miklós tudósít arról, hogy a makói kenyér, kalács, pecsenyesütő, liszt, gyümölcs és zöldség áruló kofák „a helybeli piacokon kívül, ahol a pénzen élő sok zsidóságtól szép hasznot húznak, Szentmiklósra s leginkább Mezőhegyesre hordják áruikat s ez utóbbi helyről igen sok pénzt hordanak. Innen esett, hogy amikor az ezüst pénz ismét folyamatba kezdett jönni: az Mezőhegyes útján, Makón leghamarabb elszaporodott."

1

0 A lüktető gazdasági élet helyi színtere a hetipiac és a vásár. Hetipiacaink „gabonavásárja a gyulai s szegedi után való; más élelmiszeri vagy ülő vásárja pedig, a szegedit itt is kivéve, ezen a vidéken első. Országos vásáriban gyalog vásárja alig van középszerű, barom vásárja az előbbiek közül való. Öszve sereglenek abban a megyebeli nagykiterjedésű pusztákon gazdálkodó örmények: de meglátogatják rendszerint a felső u.m. Pest, Fejér és Veszprém vármegyék kereskedői is."

1

1 A cserések, a tergovácok, a fuvarosok és a kofák jelentős áruforgalmat bonyolítanak le, a termékfelesleg többi részét pedig a távolról idejövő kereskedők vásárolják fel. Mindez azt mutatja, hogy a reformkorban már jelentős paraszti árutermelés folyik Makón. Mintegy összegezve Szirbik Miklóssal elmondhatjuk: „Az előszámlált utakon sok pénz jővén bé Makóra: okozza, még a közrendűek között is a ruhabéli fényűzést és a cselédbérnek s napszámnak nagyobb drágaságát, mint van az a szomszédságokban."

1

2 A szemtermelő gazdaságoknak gabonából van terményfeleslege. „Ami a termékenységét a termeléseit illeti: a búza megád 5—10, az árpa 6—12, a zab 10—20 magot, az itt termő búza igen jó minőségű."

1

3 A kertészeti termeivények különösen keresettek. „Termesztenek pedig veres és fokhagymát sokat, paprikát annyit, hogy némelyek törve hordókat töltenek meg vele, mindenféle káposzta és saláta nemeket 4 Szirbik M. 1979. 33. 7 Uo. 8 Uo. 8 Szirbik M. 1979. 36. 1

0 Uo. 1

1 Uo. » Uo. 1

3 Szirbik M. 1979. 32. 245