Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)

a város minden kocsiját lefoglalták. Egész éjjel román őrjáratok cirkáltak és várták a támadást. Reggelre repülőgépek jelentek meg a város felett és a román parancsnok délelőtt több ízben elrendelte a vészharangok kongatását, mely jelre mindenkinek be kellett húzódni a házakba. Ezt statárium kihirdetésével is megerősítették. A franciák Gondrecourt tábornok vezetésével — aki július 4-ig Szeged „kormányzója" volt — Kiszomboron tartottak helyzetértékelést, melyről egy tábornok Makóra is átjött az itteni helyzettel megismerkedni. Délben egy szakasz szpáhi is átlovagolt a hídon, de csak estig maradtak, amikor híre jött, hogy Vásárhely ismét román kézen van. A Vörös Hadsereg támadására visszaemlékezve Tarnay alispán leírta, hogy a város polgári elemei közül is nagyon sokan várták a Vörös Hadsereg megjelenését, tőlük várva a románok kiűzését. Ennek oka, nézete szerint, egyrészt a rendkívül terhes román elnyomás, másrészt a Vörös Hadsereg „nemzeti" hadsereggé való átalakulásának híre volt. Az pedig egyértelmű volt Tarnay szerint, hogy a város munkássága — akik minden határzár ellenére — állandó összeköttetést tartottak fenn a Tanácsköztársasággal, a román csapatok kivonulása után nyomban újból kikiáltotta volna a proletárdiktatúrát.

9 A veszély elmúltával — Hódmezővásárhelyt a 2. vörös hadosztálynak egy nap után fel kellett adnia —, a csanádpalotai úton „őgyelgő" román trént visszafordították, s Hódmezővásárhelyre irányították. Rambela városparancsnok is oda tette át székhelyét, s ott a „lázadás" megtorlását végezte.

1

0 A tiszai-offenzíva elakadása után a román hadosztályok több helyen átkeltek a Tiszán, s a Tanácsköztársaság katonai helyzete válságosra fordult. A proletáriátus önfeláldozása már nem volt elég a külső és belső romboló erők legyőzésére. A Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-én lemondott, s a román hadsereg augusztus 4-én bevonult Budapestre. A makói román parancsnokság ennek örömére elrendelte, hogy minden házat román zászlókkal kell feldíszíteni. Demkó közjegyző ennek végrehajtásáról azt jegyezte fel, hogy mindenki kizárólag papírszalagokat tett az ablakba.

11 Feltehetőleg azért, mert a makóiaknak román zászlóik nem voltak, ám a parancsot végre kellett hajtani. A román csapatok által megszállt Makót és környékét mindkét állam saját impériuma alá tartozónak tekintette. Október 2-án jelent meg a helyi újságban a hír, hogy Csanád vármegye új — Budapesten kinevezett — területi biztosa dr. Kelemen Béla szegedi jogász, aki korábban Csongrád vármegye főispánja is volt. Kelemen pesti útjáról, friss kinevezésével és azzal tért vissza, hogy előreláthatólag november közepén lesznek a magyar parlamenti választások, melyekre Makó két képviselőt állít.

1

2 Négy nap múlva érkezett meg a városhoz a nagyszebeni kormányzótanács körrendelete a román országgyűlési és szenátori választásokról. A választások „teljes szabadságának" fenntartása érdekében a kormányzótanács megtiltotta, hogy közhivatalnokok a választásokban bármi módon is résztvegyenek. Nem lehettek sem a gyűlések elnökei, sem jegyzői, s a választások rendezésében, lebonyolításában sem vehettek részt. A város október 23-án, hirdetményben hozta a lakosság tudtára, hogy 1919. november 2-án lesznek a román országgyűlési s rá egy hétre, november 7-én a szenátori választások. A román választási rendelet kategorikusan kizárta a választók és ' T. I. Csanád vármegye VII. rész április 10. 1

0 D. P. N. 1919. július 22. 1

1 D. P. N. 1919. augusztus. 1

2 Makói Független Újság 1919. október 2. 86. sz. (MFU). 324