Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)

elesett bajtársaikért, de megígérte, hogy igyekszik az ilyen eseteknek elejét venni. Ennek eredménye azonban nem lett, a város csak a dandár július közepi elvonulása után lélegezhetett fel egy kicsit. A román katonai megszállás egycsapásra megszüntette a város és vármegye politikai-önkormányzati életét, s meggátolta a lakosság bármilyen irányú mozgását. A katonai prefektusi hivatalt a bevonulás után azonnal felállították. A prefektus Olteanu őrnagy (volt közös hadseregbeli százados), városparancsnok pedig Rambela őrnagy lett. Ugyanakkor már közölték az aradi újságok azt is, hogy a nagyszebeni kormányzótanács kinevezte dr. Popovics György kisjenői ügyvédet Csanád vármegye polgári prefektusává. A polgári prefektúra felállítása ugyancsak a román uralom Makóra való végleges kiterjesztésének elhatározott szándékát bizonyította. Dr. Popovics György, az alispánná kinevezett Markovics Vince nagylaki ügyvéddel és titkárával Giuvulescu Jánossal, a román bevonulás után két nappal, június 19-én meg is jelent a vármegyeházán a hatalom átvételére. A nagyobb nyomaték kedvéért Rambela őrnagy is elkísérte őket, s ő mondta el németül jövetelük célját. Tarnay alispán — mint visszaemlékezésében leírta — kijelentette, megjelenésüket úgy fogta fel, mint a katonai megszállás egyik következményét, s így kénytelen volt azt eltűrni és tudomásul 1. kép. Román lovasság a Korona előtt 322