Halmágyi Pál: Makó város román megszállása 1919. június 17.–1920. március 29. A Makói Múzeum Füzetei 43. (Makó, 1985)
veszélyezteti Románia ellátását, mivel a jó termés folytán az könnyen fedezhető'. 54 Október 17-ig semmi nem történt, a város még csak választ sem kapott, a hagyma pedig vészesen romlott. A polgármester ekkor a bukaresti román kormányhoz fordult hasonló kérelemmel. Válasz, intézkedés erre sem történt, hacsak nem az, hogy az október 22-én elrendelt 30 vagon vöröshagyma rekvirálását, október 24-én 50 vagonra, s november 1-én 120 vagonra emelték fel. 5 5 A város a 10 napos határidő alatt nem tudta ezt a mennyiséget beszállítani, s ezért a parancsnokság a Pongrácz Sándor vezetése alatt működő hagymarészvénytársaság raktárából foglalt le 23 vagonnyi vöröshagymát. A rekvirált hagyma vagonba rakását és elszállítását megakadályozta a beköszöntő hideg (fagyás és rothadás veszélye) s ezért Olteanu őrnagy december 24-én leállította a beszállítást és a termelőket arra kötelezte, hogy saját kezelésükben 1920 áprilisáig őrizzék a hagymát, s majd csak akkor kell azt a hadseregnek átadni. így az egész téli gondozás mellett, még a termelőt sújtotta volna az elkerülhetetlen romlás is. Az elrekvirált hagymáért a termelőknek mázsánként 40 koronát számoltak el 1919. szeptember 1-től az 5. számú közigazgatási rendelet szerint. 5 6 Demkó közjegyző október végén azt jegyezte fel naplójában, hogy „a hagyma itt rothad, nem engedik szállítani! Most 60K-ba akarják maximálni s összevásárolni a románok. Persze Budapesten s egyéb helyeken 300^100 Kor. mázsája." 5 7 A hatalmas mennyiségű hagyma átvételét a román parancsnokság nem tudta megszervezni, még sem engedte meg a rendes kereskedelmi forgalmat, s ezzel szinte csődbe juttatta a várost. Mi történt a raktárakba bezsúfolt, Makón nagy fölöslegben levő s máshelyütt hiánycikknek számító terményekkel? Az, hogy elrothadt. 1920. január 22-én az alábbi levelet írta a polgármester Olteanu őrnagynak: „...a felhalmozás és a raktárhelyiség fülledt levegője miatt ...a tengeri és a hagyma egy része már is romlásnak indult ...s mivel a felhalmozott készletet a zsúfolásig megtöltött raktárban kezelni nem lehet, méltóztassék intézkedni, hogy a raktározott ellátási cikkek a legsürgősebben továbbíttassanak." 5 8 Egyáltalán szükség volt-e ezekre a terményekre? A kérdésre válaszoljon maga Olteanu őrnagy, aki már 1919 decemberében beismerte egyik utasításában, hogy „utóbb más intézkedések történtek ...ezáltal a raktárakban összehordott hagyma feleslegessé vált". 5 9 A hivatalos rekvirálások során a rekviráló bizottság bizonyos térítésről szóló elismervényeket adott a gazdáknak. A térítések mértékét Michaescu tábornok — már többször idézett — 5. számú közigazgatási rendeletében szabályozta. Ez az ármaximálás csak a termelők és a hadsereg közötti forgalomban volt érvényes. Minden más forgalomban, a kialakult napi áron történtek az adás-vételek. A két árszínvonalat óriási különbség választotta el egymástól. Pl.: 1919. szeptember 1-től, az 5. számú rendelet szerint, a nullás liszt mázsájáért 260 koronát számolt el a hadsereg, a szabadpiaci ár ezzel szemben már augusztusban mázsánként 320 korona volt, ami november végére 450 koronára s 1920. március elejére 1000 koronára emelkedett. A rekvirálási ár azonban továbbra sem változott. A búza két ára ugyanígy viszonyult egymáshoz. Míg rekvirálási ára mázsánként 80 korona volt mindvégig 5 4 Cs.m.L. makói kirendeltség Pm. h.i.: Románok... 3799/1920. sz. iratcsomó. 5 5 Cs.m.L. makói kirendeltség Pm. h.i.: Románok... 15.323/1919. sz. iratcsomó. 5 8 Makói Újság 1919. szeptember 20. 165. sz. 6 7 D. P. N. 84. o. 6 8 Cs.m.L. makói kirendeltség Pm. h.i. 877/1920. " Cs.m.L. makói kirendeltség Pm. h.i.: Románok... 15323/1919. sz. iratcsomó. 22 Móra Ferenc Múzeum Évk. 337
