Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Általános, titkos választójog

az általános, titkos választói jogot. Mert bármilyen rosszul prédikál a párt, nem hagyom el a hitem. Az unos untalan hangoztatott demokrácia a nép többségének uralma a kisebbségek ellenőrzése mellett. Ne hagyjuk elsikkasztani ezt az elvet semmiféle sanda ürügyek alatt, még akkor sem, ha politikai latrok közé feszítenének is egyesünket. Még akkor sem, ha szemben állásunkért akármilyen reakciósnak neveznének is. Reakció a jelennel szemben a bűnös múlt s nem mi vagyunk a reakciósak, hanem az a reakciós, aki a választójog terén ugyanazt akarja, ahogyan az a bűnös múltban volt. A milliók egyért diktátori elv egyenes folytatása, hogy sokak a kevesebbekért. Mindenképpen kevesekért. Ne igyekezzenek engem ezért is akként beállítani, mintha én a demokrácia és a magyar népköztársaság ellensége volnék, én csak a demokrácia és a köztársaság kártevői ellen vagyok. Ezek részben személy szerint is ugyanazok, akik a múltban voltak s a múltban is ugyanazokat cselekedték, csakhogy élesen és véresen fordított eszmei irányában. Főként a gyanús jövevények bélyegeznek meg egyikünket, másikunkat a demokrácia és a köztársaság nevében. Ezek a jövevények képezik nagyrészt az üvöltő kórusát azoknak az üres és mégis fejeseknek, akiknek csak öklük meg markuk van. De az öklük meg a markuk azután mindig készenlétben vagy öntevékenységben. Láttunk mi már ilyeneket más színben is. Álltuk mi már az ilyesmit több mint negyven esztendőn keresztül. Ha akadna valaki, aki ezt nem hinné el, majd elsorolom, hogy mikor és hogyan. Az Osztrák—Magyar Monarchia idejében — az akkori közjogi elmélet szerint — a császár Isten kegyelméből uralkodott. Egy csekély számú bátor, egyébként emberséges, szelíden haladó szellemű magyar ezt nem volt hajlandó elhinni, még kevésbé gyakorolni. Isten kegyelméből nem lehetett és sohasem lehet ördögi eszközökkel istentelenül és embertelenül cselekedni. Ezek az emberek akkor sem a hazugságot és a szolgabékét választották, hanem a valóságot és az igazságért való szenvedést. Egész magatartásukat a készenlét, a helytállás jellemezte és az 1910-es évek elején megalakították a magyar népi köztársasági pártot. Itt Makón, Csanád vármegyének —- kevés időre ezután — újabb szerepe is keletkezett, ugyanis ebben a megyében egy időközi törvényhatósági bizottsági tagválasztáson 1912-ben, köztársasági párti törvényhatósági bizottsági tagot választottak. Csekély magam voltam az akkor 28 éves nagylaki ügyvéd, aki 1848 óta elsőnek kapott köztársasági programmal politikai érvényű mandátumot a csanádpalotai kerületben. Ezt a köztársasági mandátumot minden poklon keresztül a vármegye három különböző kerületében is megtartottam az újabb, legújabb időkig. 34 éven keresztül képviseltem a csanádpalotai, nagylaki, később Makó két kerületét is a vármegyei törvényhatóságban köztársasági programmal. Ezek után még csak azt jegyzem meg, hogy most nem vagyok tagja a törvényhatósági bizottságnak, mert onnan egyszerűen kilőttek. Ki hiszi el, hogy ezt a köztársaság és a demokrácia érdekében és nem a saját érdekükben cselekedték? Tetemre hívom a tetteseket, mint a köztársasági eszme kártevőit, éppen ilyen kártevői az igazi demokráciának azok is, akik a választói jogot szűkíteni akarják. Ugyanezek nem finnyásak a párttagok felvételénél, tehát még kevesebb erkölcsi jogosultsággal sikkasztanák el a demokrácia lényegét és ennek megvalósítási alkotmányos lehetőségét. Az önkormányzati testületi tagválasztásokat tartsák már meg végre, ugyancsak az általános, titkos, egyenlő, nőkre is kiterjedő, községekénti, közvetlen választójog alapján. Akik a népítéleteket provokálják és állandóan hangoztatják, ne ijedjnek meg a nép egyetlen helyes módon hozott ítéletétől. Csak a demokrácia kártevői féljenek a nép alkotmányos módon hozott marasztaló téletétől! Délvidéki Független Hírlap 1946. december 8. 54