Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Köszöntöm az olvasót

sült önfegyelem, mégis megértő és elnéző a lazábbakkal, de igazhitűek iránt. Kifelé nem ágáló, nem hivalkodó, de befelé soha meg nem alkuvó, az irányt, a végső célt soha szem elől nem tévesztő, a tévelygőket, a kufárokat megvető acélkeménységű, igazi férfi. Keménysége, esze, tudása, ízlése még gyarló ellenségeit is hátrálásra kényszerítette. A régi világban a mai eszmék legderekabb katonája. Nem várt érte soha sápot, üres címet, érdemtelenül érdemjelet. Most kórházi igazgató főorvossá nevezték ki. Nem üdvözöljük őt túlságos lelkesedéssel ebből az alkalomból. A tényt egyszerűen csak megemlítjük, mert a Diósszilágyi Sámuelek a maguk munkájának bérét és babérját — példaadóan — inkább osztogatták, mint ahogyan azt nagykésőre szűkmarkúan megkapták. Makói Népújság 1945. május 20. 27 1945. június 3. KÖSZÖNTÖM AZ OLVASÓT Mi már régi, jó ismerősei vagyunk egymásnak. Régtől. Gyakorta találkoztunk. Mikor mint újságíró még csak palavesszővel írtam, hetykébb és elbizakodottabb voltam. Magam körül és csak a magam elvi igazságai körül forgattam a világot. Most, amikor írni már csak öreges, görcsös kézzel tudok, látom, nemcsak látom, hanem be is látom, hogy a világ tőlem függetlenül is foroghat s a politkai fordulatoknak nem mindig az én elképzeléseim szerint kell — szükségképpen — történniök. Olyan a világ forgása is, mint a kerék: hol le, hol fel. Éppen ezért ma már szerényebb, mondhatnám úgy is, alázatosabb vagyok. Nem jelent ez nálam elvi megtántorodást, hitehagyást, megalkuvást, csak mértéktartást. Ezzel kapcsolatban eszembejut népi közéletünknek egyik igazán jelesével, legnagyobb hírű és súlyú írójával folytatott vitám, aki kereken kijelentette akkoriban a Márciusi Front makói értekezletén, hogy az öreg politikusok nem érnek semmit. Azt válaszoltam nekik, hogy az öreg politikusok már tudják és erre a fiatalabbakat is figyelmeztetik, hogy ne órával a kezükben politizáljanak, amivel a saját egyéni beérkezésüket mérik, hanem inkább iránytűvel. Most is ezt vallom, minden kockázat és személyi áldozat árán tartani a haladás irányát és nemcsak ugródeszkának felhasználni az egyik vagy másik párt — pillanatnyi — helyzeti előnyét. A vezetők inkább jó példával hassanak, mint úgy, hogy hatalmi pozíciók és más előnyök szerzésével visszatetszést keltsenek. Nem akarok a régiek helyén „Új gazdag"-okat látni, még akkor sem, ha igaz az a latin szállóige, hogy a pénznek nincs szaga. A tiszta erkölcs, az igazságos törvények és a szakértelem uralmát követelem, hogy legyen rend és fegyelem. Aki mást tesz, minden önkényeskedésével most már a demokrácia törvényét szegi meg. Aki pedig cinikusan az erkölcsi szabályokat szem elől téveszti, az az anarchia szálláscsinálója, már pedig minden jogi és erkölcsi zűrzavar végül is egyik zsarnokságból a másikba fajul. Az új világnak nemcsak újnak, hanem a réginél különbnek is kell lennie. Ezt pedig jó munkával, magasabb erkölcsi színvonallal és szakértelemmel lehet csupán elérni. Becsületesen dolgozni, tisztességesen élni, a vezetőknek a régieknél és több önzetlenséggel jobb példákat mutatni, ez legyen az új világ képe. Mint pártonkívüli és a Függetlenségi Frontba tömörült pártok egyaránt választottja, most is hitet teszek szocialista meggyőződésem mellett. A gyakorlati politikában azonban senkinek, nekem sem lehet annyira igazam, hogy másoknak ne lehessen soha, semmiben sem igazuk. Megmondom nyíltan, nyersen, hogy nemcsak dolgozó 46