Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Régi világ — Új emberek

Kiállunk jelenteni, hogy az elpusztult régi gárda örökébe egy győzelmes új világ érkezett. Kiállunk jelenteni, hogy városunkban többé nem az országunkat, országo­kat, nemzeteket és népeket rablógyilkos módjára pusztító német náci szellem az úr. Az aljas gonoszság és öngyilkos butaság szellemeit elűzték a felkelő nap sugarai. Új világ születik. Mint öreg zászlótartó mélyen meghajtom a zászlót az emberi, nemzeti és népi szabadság diadala előtt. Meghajtom a zászlót a diadalt már meg nem élő régi gárda emléke és táborunk jelenlegi, még fiatal, tetterős új harcosai előtt. A mienk, öregeké a küzdelmes, de dicsőséges múlt, az övéké, fiataloké a diadalmas boldog jövendő. Közli Erdei Ferenc: Voltak férfiak. Délmagyarország 1944. november 19. 22 1945. január 24. RÉGI VILÁG — ÚJ EMBEREK Politikai öntudatom kezdetén még az Osztrák—Magyar Monarchia virult, terü­letileg magában foglalva Ausztriát, Magyarországot Horvátországgal és Fiúméval, Csehországot, Galíciát, Dalmáciát, Bosznia-Hercegovinát és Dél-Tirolt, kb. 50 mil­liónyi lakossal. Népelemek és nemzetek (akkori értelmezés szerint azonban csak nem­zetiségek) zagyva egyvelege. Magyarország látszólagos önállóságával, Horvátország, Csehország tartományi önkormányzatával tizennéhány milliónyi német tényleges uralma alatt. Minden önállóság és minden önkormányzat azonban látszat. Tényleges hatalom csak egy volt, a fekete-sárga lelkű, mindennel szemben, ami nem német, el­lenséges Habsburg uralkodó. És erről az országot elnyomó, nemzetet pusztító, magyarul nem is tudó, a leg­jobb magyarokat sokszor hóhérlő személyiségről kellett süvölteni és üvölteni, hogy : „A legelső magyar ember a király". Nemcsak legelső nem volt, de még magyarul sem tudott. Ha megerőltette magát egy háborús csapatszemlén, ennyit nyögött ki: Alzó­alzó szep-szep hu... szarok". És ezt a magyargyűlölő németet magyar félistenként kellett tisztelni, személye szent és sérthetetlen volt. Hogy-hogy? — kérdi a későbbi nemzedék. Úgy, hogy a ma­gyar feudális nagyurak és a többi kapitalista érdektársaik belső uralmát biztosította az osztrák császár legfőbb parancsnoksága alatt álló hadsereg. Ahogyan a tizenhá­rom aradi, s annyi más magyar vértanú gyilkosa szokta volt mondani: a „Meine Ar­mes"' (Az én hadseregem). Á szűk uralkodóosztály szállította ezek után a maga elő­jogainak biztosításáért cserébe Magyarországot szőröstől-bőröstől. Közelben a Habs­burgoknak, távolabbra a német imperializmusnak. S ezeket az üzletes hazafiakat ne­vezték történelmi középosztálynak, s mint ilyenek, egyedül voltak hivatva uralkodni a dolgozó, a nyomorgó népen. A császár Isten kegyelméből, az urak a császár kegyel­méből uralkodtak. A német már akkor is világhatalmi tébolyban szenvedett. A német birodalom Berlintől Bagdadig, a Habsburg-politika pedig Szalonikiig akart terjesz­kedni. Csekélységek! Következmény: a múlt négy és féléves világháború; eredmény: a monarchia széthullása. Tehát a múlt világháború is német érdekekért folyt. Ha akkor a német győzött volna, hálából felfalta volna a szövetséges Magyarországot; nem az győzött, tehát maga alá temette. Nekünk a német mindig és mindenképpen vesztünk. Amikor a történelem folyamán a „Nyugatot" védtük, közvetlenül a németet védtük: a német ezt mindig úgy hálálta meg, hogy az elvérzett, legyengült országot felfalta. Dögre 42

Next

/
Thumbnails
Contents