Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - A megyei közgyűlésen Tarnay Ivor alispán nyugdíjaztatásakor elmondott beszéd

Méltóságos Fó'ispán Úr, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Itt a nem virilis választók, hanem az összes választók által választott bizottsági tagok közül én vagyok a legrégibbi, tehát joggal hivatkozhatom arra, hogy a legszélesebb néprétegek vágyait, jogos törekvéseit én képviselem a legrégibb, legősibb jogon. Mindezt nem azért mondom el, hogy magamat egyfelé nagyítsam, másfelé szépítsem, hanem csupán azért mondom, hogy megvilágítsam azt a nagy elvi különbséget, amely engem az alipsán úr őméltóságától közel három évtizedes törvényhatósági bizottsági tagságom ideje alatt elválasztott. Ez a nagy elvi ellentét vele szemben állandó harcra késztetett és senki sem vádolhat azzal, hogy később mint alantas tisztviselője meghunyászkodással óhajtottam volna kegyeit keresni. És most — amikor távozásról van szó — mégis késztet valami, hogy mint legrégebbi politikai ellenfele és hatalmának nem szolgai hódolója, még én is megilletődjek és elszomorodjak azon a veszteségen, amely esetleges távozásával a vármegye közéletét, közelebbről a vármegye igazgatását érné. A kettőnk harca sem közöttünk, sem általában nem dölt még el. Az egymással szembenálló felfogások még mindig küzdenek, hogy vajon a népnek több joga vagy az atyáskodó hatalom jelent-e több haladást: békét, jobblétet, szabadságot és művelődést. A vita még mindig folyik, de soha sem volt közöttünk vita abban a kérdésben, hogy a magyarság és európaiasság, a haza és emberszeretet nem állhatnak egymással ellentétben. S ez az, ami engem Návay Lajos ez irányban méltó utóda, Tarnay alispán Úr iránt tiszteletre, megbecsülésre és elismerésre késztet. Tarnay alispán Úr, amit hirdetett, abban hitt is és hitét egész életével bizonyította. Egész énjét a magasabbrendűség jellemezte. Az az általános tekintély, amely őt körül sugározza, erkölcsi tekintély, mondhatnám a szellem diadala. A nem közönséges, hanem a nagyra méretezett, nagyobbra hivatott és hivatását betöltő szellem diadala. Ekkora szellemi és jeliemi erőket a vele elvileg szembenállók el tudnak ismerni, de saját táborában már nehezebben tudnak megbocsátani. Pedig a lebukó nap még mindig színpompásabb, mint a nyomába következő, de halványabb holdvilág. Tarnay alispán úrnak az én dicséretem talán csak árthat, de ezt a dicséretet az alispán úr ellenesei semmi pénzért sem vásárolhatnák meg tőlem. A walesi bárd csak annak dicséretét zengi, aki azt szerinte is megérdemli. Tarnay alispán úrnak az általam itt legrégebben képviselt és legszélesebb népréteg őszinte tiszteletét tolmácsolom. Magasabb rendű közéleti és hivatali működéséért ezt mi neki csak most és akkor nyújtjuk, amikor a saját táborában már nem akarják prófétának elismerni. Mi nála keményebb meggyőződésű, de egyben előkelőbb, emberileg igazabb, tehetségesebb és felkészültebb ellenfelet ebben a vármegyében eddig nem ismertünk. Mi esetleges távozását sajnálnánk s ha mégis bekövetkeznék — - taktikai érdekeinken is felülemelkedve — leplezetlen megilletődéssel tekintenénk üresedésben maradó alispáni székére s hatalom nélkül is megbecsüljük őt mint hanyatló vármegyei közéletünk pártokon felülálló kiváló értékét. JAM Adattára 92. Eredeti géppel írt szöveg. Könyves -Kolonics József későbbi megjegyzése: Elmondtam a Vármegye közgyűlésén, amikor Tarnay Ivor alispán leendő nyugdíjazását tárgyalták. A közgyűlést megelőzőleg főispáni nyomásra Dr. Nikelszky Jenő polgármester útján meg akartak félemlíteni, hogy ne szólaljak fel Tarnay Ivor mellett, mert akkor már sejtették, hogy én a kényszer nyugdíjazása ellen foglalok állást. A főispán ekkor Dr. Kászonyi Rihárd volt, aki előzőleg főszolgabíró volt Kiszomboron, s akivel ezen minőségében mint a munkások védelmezőjének összeütközésem volt. Kászonyinál én önkényeskedőbb, basáskodó közhivatalnokot nem ismertem. Ugyanis a terhelt munkások kihallgatásakor a vád tanújaként szereplő csendőrmester is benn volt a teremben s az egyes terheltek vallomása után Kászonyi felhívására nyomban terhelően nyilatkozott. Én felhíttam Kászonyit, aki mellesleg védőnek sem akart elfogadni, hogy a csendőrőrmester a terheltek kihallgatása idejére távolítsa el a teremből. A munkások tiltott gyűléssel voltak vádolva 1931 vagy 32-ben. 36