Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - A megyei közgyűlésen Tarnay Ivor alispán nyugdíjaztatásakor elmondott beszéd

pengőnek magas belföldi értékelése miatt csak nagy felárak fizetésével tudták megszerezni. A mesterséges pénzszűkítő — úgynevezett deflációs politika— fojtotta meg főként egész gazdasági életünket. Nem a pengő belső értékének megőrzése a fontos, hanem az emberek életsorsának elviselhetővé tétele. Az emberek mindannyian egyforma joggal élni és boldogulni akarnak, s az embereknek ehhez a természetes igényéhez kell idomítani egész gazdaságpolitikánkat. Nem szabad megengedni, hogy milliók szenvedése árán bankok és kartellek munkanélküli keresethez jussanak, és főleg nem szabad megengedni, hogy ilyen érdekeltségű egyének a mi segítségünkkel a parlamentbe bejussanak. Egész pénzügyi politikánkat meg kell reformálni, a kormányzás és igazgatás terheit azokra kell áthárítani, akik a terheket el is bírják. (Ezzel röviden végzek, mert pártunk részletes programjának ismeretése egy utánam következő szónok feladata lesz.) Általánosságban csak annyit jegyzek meg, hogy a terheket nem arra a kocsira akarjuk rakni, amelyik úgyis gyenge, hanem arra a kocsira, amelyik erős. Nemcsak politikai, hanem társadalmi demokráciát is akarunk. Itt kell megjegyeznem, hogy én a munkássággal eszmei és lelki közösségben élek, hitem és meggyőződésem szerint csak a kispolgárság és a munkásság legszorosabb összefogása eredményezhet egy a mainál üdvösebb rendszerváltozást. Mi Trianont s általában a békeszerződéseket a vad erőszak szülöttjének tartjuk. Ennek dacára revíziós törekvéseinket békés úton akarjuk elérni az igazság és az emberi tiszta lelkiismeretre való apellálással. Mi minden szándékunkkal jogos nemzeti aspicióink békés kielégítése mellett megértésre és megbékélésre törekszünk, hogy velük gazdasági kapcsolatokat létesíthessünk. Mi Trianon dacára sem akarunk háborút. Mi nem akarjuk a gyilkosságot háborúval törvényesíteni, nem akarjuk az emberiességet háborúval meggyalázni, mi nem akarjuk az embertelenséget a háborúval felmagasztalni. A mi programunk az, ami minden egyes ember élettörekvése: élni, megélni és boldogulni, hogy ezt megvalósíthassuk, Önökön múlik. Önök most jövendő sorsuk felől döntenek. JAM Tört. dok. gyűjt. 84. 1. 6. Eredeti gépirat. 14 1937. augusztus 25. A MEGYEI KÖZGYŰLÉSEN TARNAY IVOR ALISPÁN NYUGDÍJAZTATÁSAKOR ELMONDOTT BESZÉD Méltóságos Főispán Úr, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Megváltozott életkörülményeim miatt az utóbbi 4—5 esztendőben ebben a teremben, ahol több évtizedes közéleti múltam éles csatáit vívtam, nem hallattam magam. Némaságom azonban nem jelenti azt, hogy én irányban, felfogásban és meggyőződésben megváltoztam volna, hanem mint városi ügyész letettem az éles harc fegyverét, hogy helyette kötelességszerűen annál többet forgassam a munka eszközét. A munkájét, amelyet én földi teremtésnek tartok, a munkájét, amelynek becsületéért, társadalmi, politikai és gazdasági jobb értékeléséért vívtam itt és e termen kívül is — bántást, megaláztatást, kártevést tűrve — mindenkor töretlen hittel, de ma már megfogyatkozott erőkkel, kemény tusákat. 35