Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Az országgyűlési képviselőválasztás alkalmával elmondott programbeszéd (1935)

tozott volna, hanem azért cselekedjük, mert választóink lelkesedése elsodort bennünket korábban elfoglalt álláspontunktól. A választók minden kockázat és áldozat viselésére vállalkoztak, magunk sem lehettünk félénkebbek és kevésbé áldozatkészek, mint amilyen hangulat értünk, elveinkért, mellettünk megnyilatkozott. Mi a népnek eddig sem voltunk parancsolói, hanem vele sorsközösségben élő testvérei és a népakarat érvényesülésének hódoló szolgái. A makói nép parancsolt, s mi engedelmeskedtünk. A makói szövetkezett ellenzéki pártok a legutóbb megtartott törvényhatósági bizottsági tagválasztáson ismét az országban egyedülálló fényes győzelmet arattak, mert minden egyes kerületben a mi jelölteink győztek, helyesebben mondva a mi lelkes, öntudatos választóink akarata győzedelmeskedett. Én magam közel 2800 szavazatot kaptam titkosan, s ha a mostani választás mást eredményezne, mint a mi győzelmünket, az a már úgyis bukott rendszeren egy újabb erkölcsi hullafoltot mutatna. Aki a népért akar dolgozni, az ne féljen mitőlünk, mert mi közel három évtizeden keresztül üldöztetve, gátolva, bántva és most utolsó fél falatunk kockáztatásával bebizonyítottuk, hogy mi sem érezni, sem gondolkozni, sem cselekedni másképpen nem tudunk és nem bírunk, mint ahogyan a nép érez, gondolkozik s mint ahogyan a nép érdekében cselekedni kell. A politikus mellett csak a múltja bizonyít, s nem az, amit a választáskor hirdet. Mi a reformokat már akkor is követeltük, amikor azokat mostani hangos hirdetői meggátolták. A mi politikai múltunk a politikai jelenünk, és a mi politikai múltunk a mi programunk. Lássuk a múltat! Mint a nagylaki kerület pártelnöke 27 éves koromban léptem politikai küzdőtérre Justh Gyulának, Makó város akkori, nagynevű képviselőjének vezérlete alatt. Vele együtt küzdöttem az ellen a Habsburg dinasztikus politika ellen, amely Magyarországot tartományi jellegre süllyesztette s az ország állami önállóságát és nemzeti egyéniségünket veszélyeztette. Küzdöttem az állami teljes függetlenségért, kifelé s befelé a népjogok teljességéért s a nép gazdasági boldogulását jelentő szociális reformokért. Attól kezdve sohasem szűntem meg nyílegyenes vonalban a népi politikának hű szószólója lenni. A háború előtti politikai magatartásom szomorú igazolását látom abban a nagy nemzeti katasztrófában, mely Trianonnál bekövetkezett. A háború előtt mi előre láttuk, hogy a nagy német imperialista törekvésekhez láncolt Magyarország a vesztébe rohan, igyekeztünk az országot kitépni az osztrák kétfejű sas karmai közül, sajnos eredménytelenül, mert az ország akkori urai a bécsi politika kiszolgálásáért cserébe a nép feletti hatalmat kapták. Mi már akkor követeltünk egy demokratikus államkormányzást és a nem magyar ajkú néptestvéreinkkel egy megértő és kiegyenlítő nemzetiségi politikát. Mind ennek utánna vagyunk, és meg kell állapítanunk, hogy akik a katasztrófát felidézték, most nem vállalják a felelősséget, hanem a bajszerzést mi nyakunkba akarják varrni, akik pedig mindig a bajok megelőzésére törekedtünk. A háború után megváltozott viszonyok között szemben álltunk a gyűlöletet és üldözést hirdető világszemlélettel, nemzetünk becsülete és népünk érdeke nevében tiltakoztunk az ellen, hogy embert keresztlevelével mérjenek, mert minden ember csak annyit ér, amennyit dolgozik és amennyi szellemi és erkölcsi erő van benne. A felekezeti gyűlöltség felszítását arra magyaráztuk, hogy ezzel terelik el a tömegek figyelmét a sorsdöntő problémáiról. A nélkül, hogy megkülönböztetést tennénk bármely hitfelekezet előnyére vagy hátrányára, el kell ismerni, hogy a magyar zsidóság az ország szellemi és gazdasági javainak gyarapításához nagyban hozzájárul. Egyébként is a zsidók között is vannak dolgozó, becsületes, szegény emberek, akiket ellenfeleink meglátnak a mi táborunkban, de nem veszik észre saját táborukban a milliomos bankárt, az iparmágnást és a kartellvezéreket. Mi az embereket csak osztályhelyzetük 33