Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Fáy István főispáni beiktatása alkalmával a megyei közgyűlésen elmondott beszéd

javára. Ezzel a hozzávetőleges becslésem szerint kétezer millió pengővel alá lehet támasztani a mezőgazdaságot és fogyasztójává lehet tenni az iparnak, kereskedelemnek és magát az ipart és kereskedelmet is termelő, illetve fogyasztóképessé lehet tenni. Meg lehet oldani a munkanélküliség és az összes egyéb szociális problémákat. 30—40 ezer ember érdekét érintené csupán ez a kérdés hátrányosan, míg a többi millió embernek életet, kenyeret, szóval emberi létet jelentene. A mai gazdasági rend örök uralmában hívőknek nem lehet ellene kifogásuk, mert tőkeképzés is lehetséges, szonban nem a mammut tőkék képzése, hanem a sok kistőkéké, amelyek egy összegben még többet tennének ki, mert a tőkéhez, mint termelési tényezőhöz még hozzájárulna a ma nagyrészt tétlenségre kárhoztatott munka is, mint egyedüli kifogástalan tőkeképző tényező. Ez matematika, itt a számok ereje bizonyít. Gyakorlatilag úgy képzelem megoldhatónak a dolgot, hogy az állam minden 500 holdon felüli mezőgazdaságilag művelhető földbirtokot kisajátít, s volt tulajdonosainak 50 esztendő alatt törlesztendő olyan kamatozású kötvényt ad, amely kamatláb megfelel annak a jövedelemnek, ami után a nagybirtokosok ma adót fizetnek. Az ekként kisajátított földeket kiosztja elsősorban a földnélkülieknek, azután pedig a 20 holdon aluliaknak egészen 20 holdig. A mezőgazdasági termelést termelő szövetkezetekbe megszervezni, úgyhogy a racionalizált és mechanizált termelési mód lehetségessé válljék. Nem szabad egy kézben hagyni ma ezer, tízezer, százezer, sőt több százezer hold földet. Sem a társadalmi igazságosság, sem az individuális termelés érdekében, vagyis amiket én itt mondok, az elősorban a kapitalista gazdasági és társadalmi rend érdeke, amihez engem eszmei elgondolásban és érzelmi vonatkozásokban közösség nem fűz. Az ipari termelés terén véget kell vetni a többszáz kartell fosztogatásának. Meg kell szüntetni azt az ipari vámvédelmet, amely munka nélkül tömi a fogyasztó által fizetett horribilis vámokból az ipari nagytőkések zsebeit. Csak azokat a gyári iparágakat szabad behozatali vámokkal védeni, amelyek a külfölddel versenyképesen tudnak termelni, vagy amelyeknek versenyképessé való fejlődése főként hazai nyers terményeinkben biztosítva van. Az összes és szocializálásra már megérett nagyüzemet az állam vegye tulajdonába, a nem hasznothajtóakat építse le és csak azokat tartsa meg belőlük, amelyek a magánvállalkozások által ki nem elégíthető, de tényleges szükségleteket szolgálnak. Az ilyen üzemek, akár egyéni, akár magánjogi vagy kereskedelmi társaságok tulajdonát képezik, az állam által ugyancsak 50 év alatt törlesztendő olyan névértékű kötvényeket kapjanak, amely nem hoz több kamatot, mint amennyit ezek az üzemek tiszta jövedelmeként adóalapul bevallanak. Mindezzel azt is célozom, hogy megszűnjék az üzem igazgatások — beleértve a műszaki és kereskedelmi igazgatást is — horribilis költsége, ami szintén a fogyasztók kizsákmányolására és a munkások bérének leszorítására vezet. Lehetetlenség, hogy egy-egy gyárigazgatónak több tízezer, sőt igen gyakran több százezer pengős évi jövedelme legyen s az igazgatóság annyi tagból álljon, hogy azok járandósága eméssze fel az üzemek jövedelmének tekintélyes részét, a részvényeseknek úgyszólván semmi, a munkásoknak pedig csak éhbér jut. Tömörítsék a kisiparosokat termelési szövetkezetekbe és az összes közszállításokat csak ezek a termelőszövetkezetek végezhessék. JAM Tört. dok. gyíijt. Eredeti gépirat . A beszéd befejező része hiányzik. 29