Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)
Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - A megyei közgyűlésen a költségvetési előirányzat megszavazása ellen foglal állást
6 1931. A MEGYEI KÖZGYŰLÉSEN A KÖLTSÉGVETÉSI ELŐIRÁNYZAT MEGSZAVAZÁSA ELLEN FOGLAL ÁLLÁST Tisztelt Közgyűlés! Az 1929. évi XXX. tc. — amely a törvényhatósági igazgatást szabályozza — szellemében és rendelkezéseiben teljesen elhibázott. A vármegyei önkormányzat csak elnevezésében a vármegye nagyközönségének önkormányzása, lényegében pedig a 168, a vármegyében legtöbb adót fizetőjének túlsúlya az igazgatásban is, mert ezek 168-an ugyanannyi bizottsági tagot választanak, mint amennyit a vármegye 33 145 országgyűlési képviselő választója velük együttesen választ. Ámíg a virilis rendszer és kiegészítései fennállnak, a vármegye nagyközönségének nincsen döntő szava s az egész isteni mérkőzéseknek nincs is több jelentőségük, mint egy közéleti önképzőkörnek, ahol közszereplésekre treníroznak önképzőköri s nagy ritkán felügyelő tanári színvonalig. A vármegye szellemében az igazgatásival szemben túlsúlyban van a politikai e!em, mégpediglen a népies alkotmány, gazdaság és pénzügyi politika ellenes irányzat. IJgy képzeli a vármegye tisztikara, hogy neki elsősorban a nép ellenére uralmi politikát kell szolgálnia s ő van hivatva és kötelezve a kenyeret adó néppel szemben választások idején szolgabírói szellemben és eszközökkel kialakítani a közvéleményt és a maga hatalmával megakadályozni, hogy a köztestületekben törvényhozástól lefelé nép többségének képviselete alakuljon ki. Innen van, hogy a nép bizalmatlansággal és ellenszenves érzülettel viseltetett az intelligens emberek egy bizonyos rétege iránt. Pedig az intelligens emberek ezen csoportjának sem volna ma már más feladatuk, mint hogy összeforrjanak a néppel, s nép minden anyagi és erkölcsi igényeivel s a népnek nemcsak megsüvegelt urai, hanem védelmezői is legyenek. A fej ne legyen idegen a törzstől. El kell ismerni, hogy a vármegye alispánja kulturális és emberbaráti téren tevékenykedik, azonban fel kell rónom, hogy a politikai és gazdasági demokráciáért folytatott harcaiban, ami egyet jelent a dolgozók kenyerének intézményes biztosításával, nyíltan vagy titokban, de mindig az alispán úr vezeti ellenünk a támadásokat s a háta mögött álló sereg velünk szemben a gúny és kicsinylés fegyvereivel igyekszik felfelé érdemeket szerezni. A legutolsó országgyűlési képviselőválasztás alkalmával is, amelyek országosan az erőszak, csalások és lélekvásárlások jegyében folytak le, a vármegye alispánja a makói kerületben választási elnökséget vállalt s a választás után a temetési hangulatban levő választó közönséget még azzal is ingerelte, hogy ellenjelöltem mandátumát szeplőtelennek mondotta s — lehetetlen, hogy nem jobb meggyőződésének ellenére — kijelentette, hogyha az ellenzéknek többsége lett volna: győzhetett volna. Ebből látszik, hogy az alispánnak szívügye a feudális bürokratikus reakció s éppen ezért az ő és az alárendelt tisztikar működése iránt bizalommal nem viseltetünk s a költségvetési irányzatot ennek jeléül nem szavaztuk meg. A fák panaszra mentek az úristenhez, hogy a fejszék kidarabolják őket, mire az úristen azt felelte, ti vagytok az okai, mert ti adjátok hozzá a nyelet. Mi a saját magunk kipusztításunkhoz többé eszközöket nem szolgáltathatunk. De nemcsak hogy nem akarunk adni, hanem mindazon köztartozások teljesítésére, amelyeket ma tőlünk követelnek, képtelenek is vagyunk. Tönkrement gazdák, elpusztult hagymakertészek, inségmunkát és konyhát leső kézművesek, öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó kereskedők és a többi szabadfoglalkozásúak, éhező munkások bőrére nem adhatunk, mert ahhoz hogy adhassunk, szükség volna arra, 24
