Tóth Ferenc: Dr. Könyves- Kolonics József politikai pályája. A Makói Múzeum Füzetei 42. (Makó, 1984)

Függelék: Könyves-Kolonics József beszédei, írásai - Országgyűlési képviselőválasztáskor mondott programbeszéd (1931)

nyomorog, a munkanélküli pedig egyenesen fetreng a nyomorban. Ilyen körülmények között mi az uralmi rendszert nem támogathatjuk. Az unos-untalan hangoztatott világgazdasági válság is okozója ugyan ezeknek a bajoknak, azonban a kormány helytelen reakciós és diktatórikus alkotmány- és gazdaság politikája ezeket a bajokat nálunk még fokozta és immár elviselhetetlenné tette a népmilliók számára a gazdasági leromlást. Tisztelt Népgyűlés! A magyar parasztság és értelmiség összefogásának jelképét látják abban, hogy Nagyatádi Szabó István, amikor a választójog anyagi tartalmának megszűkítéséró'l és a titkos szavazás megszüntetéséről volt szó, nem azokkal a rétegekkel fogott kezet, akik ebben a kérdésben sújtólag érintve voltak, hanem Bethlen István gróffal. Ha ez a tény történelmi jelentőségű, akkor inkább szomorú, mint az örvendetes jelzővel illethető. Nagyatádi Szabó István nem a haladó szellemű kispolgárság, nem a munkásság és a rokonérzelmű polgári inteligencia felé nyújtotta jobbját, hanem Bethlen Istvánnak, a grófnak s emiatt ő maga és pártja a születési és vagyoni előnyök uralmát biztosító feudális és klerikális reakció markába került. Itt kezdődik az ország alkotmánypolitikai megpróbáltatása, mert lehetetlenné vált, hogy a parlamentális elvnek megfelelően a nép többségének akarata és a nép többségének érdekei érvényesüljenek a törvényhozáson. A nyilt szavazásos választási rendszer majdnem egyedülálló az egész világon, s alkalmatlanná teszi országunkat a világ demokratikus közvéleményének rokonérzésére, ami nélkül pedig a békeszerződések revíziója el sem képzelhető. De ennek a szavazási módszernek következménye az is, hogy a kormányt támogató képviselőknek alig van gyökerük a népben, létüket nem a népnek, hanem a kormányhatalom nyílt vagy burkolt erőszakosságainak és fondorlatosságainak köszönhetik. Ennélfogva elsősorban nem a nép érdekeinek kiszolgálására, hanem arra törekednek, hogy a javakat és kegyeket osztó hatalomnak minél hűségesebb támogatói legyenek. A kormány által favorizált nagybirtokok, bankok, kartellek kapzsisága és gazdálkodásai süllyesztették le az ország gazdasági helyzetét mai reménytelen állapotába. Ezzel szemben nem érdeme a kormánynak az úgynevezett konszolidáció megteremtése, mert a rend csak látszólagos, a csend pedig csak a vihar előtti nyomottság. A rend a temetőben levő sírok egymásutáni rendjéhez hasonlít, a csend pedig csupa a fizikai és lelki erőszak tevések által elfojtott elkeseredés csendje, amelyet könnyen megzavarhat a népakarat orkánszerű kirobbanása. Az ellenforradalom testére szabott törvények rendje nem az a rend, amely megnyugvást kelthet, mert hiányoznak a közszabadságok. Elméleti igazság és gyakorlati valóság, hogy a HELYES JOG CSAK az lehet, aminek az erkölcs a fokmérője. A felelőtlen egyéni akciók részbeni megszüntetése sem egészben a kormány érdeme, hanem a velük harciasan szemben álló polgári és munkás tömegek egészséges közszellemének eredménye. Az úgynevezett kurzusos köz és magángazdasági vállalatok levitézlése még azt a csekély számú jóhiszemű egyént is kiábrándította, aki nem zsoldért, hanem téveszméket követve állottak az ellenforradalom szolgálatában. Az államháztartás pénzügyi egyensúlyának megteremtése idézte elő túladóztatással a magángazdaságok tönkretételét. A legszélesebb és legszegényebb néprétegeket sújtó igazságtalan és aránytalan adók, vámok, illetékek, posta, vasúti és egyéb közüzemi díjak elvonták egy túlméretezett állami és önkormányzati igazgatás céljaira a fogyasztótól azt a tőkét, amelyre a fogyasztónak megélhetése céljából feltétlenül szüksége lett volna. A túlméretezett bürokrácia és fényűző beruházások súlya alatt összeroppant a magyar névtelen adózó. 22