Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Búcsú a pályától

dekre kísérték el. Fáklyászenével, tiszteletére írt versekkel, koszorúkkal és virágok­kal köszöntötték. A városok versengtek, hogy melyik fogadja ünnepélyesebben. Az erdélyi körút első állomása Marosvásárhely volt. Itt október 11-én és 12-én vendégszerepelt. 11-én a Linda és a Rigoletto operákból énekelt áriákat, s utána népdalokkal gyönyörködtette elragadtatott hallgatóságát. Másnap a Sevillai bor­bélyból és az Ördög Róberből énekelt áriákat és ugyancsak népdalokkal fejezte be felléptét. Virágok, koszorúk, szóróversek köszöntötték az ünnepelt művésznőt. Ok­tóber 12-én este, előadás után a város fiatalsága fáklyás felvonulást rendezett Holló­sy Kornélia tiszteletére. A búcsúfellépés kettős jótékony célt szolgált: egyrészt az írók segélyegylete javára, másrészt a helybeli jótékony nőegylet céljainak támogatá­sára szolgált a bevétel. Marosvásárhelyről Désre utazott kísérőivel. Érkezése estjén, október 17-én szállása előtt fáklyászenét adott a város ifjúsága. Désen október 18-án és 19-én két hangversenyen lépett fel, a második est jövedelme jótékony célt szolgált. A hangver­senyterem mindkét előadáson zsúfolásig megtelt és szűnni nem akaró tapsok és él­jenzések fogadták a művésznőt. Désről Szamosújvárra, családja ősi fészkébe látogatott Hollósy Kornélia. Itt is fáklyászenével fogadták már érkezésekor. A következő nap délelőttjén felkereste az örmény templomban a családi sírboltot és koszorút helyezett nagyapja sírjára. Meg­látogatta a városban élő rokonait, s este a fiúárvaház javára rendezett hangverse­nyen lépett fel. A hangverseny szünetében küldöttség kereste fel és a tisztelői által felajánlott emlékeket adták át: ezüst tálcán aranyozott serleget és ezüst cukorszelen­cét. Ezen az estén Hollósy Simonffy Kálmán magyar dalait énekelte és részleteket adott elő a Hunyadi Lászlóból. A hangverseny után búcsúbeszéd is elhangzott, majd díszlakoma zárta be a szamosújváriak számára éppúgy felejthetetlen estet, mint magának az ünnepelt művésznőnek felejthetetlenné vált tartózkodását az ősi családi fészekben, ahol három napon át köszönthették földijüket, büszkeségüket, az európai hírű nagy művésznőt. Erdélyi körútját megszakítva, Hollósy Kornélia Szamosújvárról ismét Kolozs­várra tért vissza, ahol október 25-től november 11-ig vendégszerepelt. A második vendégjáték az Ilkával kezdődött, majd fellépett a Lindában, a Mártában, a Normában, november 3-án ismét a Lindában gyönyörködhetett éneké­ben Kolozsvár közönsége. Ötödikén az Ernaniban szerepelt, majd a Sevillai borbély Rosina szerepét énekelte. November 11-én a Káldy Gyula javára rendezett opera­egyveleg előadáson búcsúzott el Kolozsvár közönségétől. Az előadás után fáklyás­menettel kísérték szállására. A vendégkörút következő állomása Nagyvárad volt. Itt november 15-én és 16-án lépett föl, mindkét alkalommal hangverseny keretében. Második hangverse­nyének fél jövedelmét a város szegényeinek adományozta. A korabeli sajtó szerint nemcsak babérokat szerzett magának, de tiszteletet, becsülést és hódolatot az opera­művészetnek, amelynek ő maga éveken át ragyogó csillaga volt. A Nemzeti Színháztól történt visszavonulásakor még nem adta fel pesti lakását, s az erdélyi körútról is Pestre, családjához tért vissza. Az erdélyi vendégjátékok jö­vedelmének felét jótékony célra adta, s így is dús ajándékokkal megrakva tért haza. Még kolozsvári vendégszereplése idején táviratot kapott Bukarestből, az akkor ott működő egyik olasz opera staggione társulattól, hogy a téli időszakra — bármi­lyen feltétel mellett — szerződjön hozzájuk, s ezáltal mentse meg a társulatot az anyagi csődtől. Hollósy elfogadta a feltételeket és 1862. november végén Bukarestbe utazott, hogy április elejéig ott énekeljen. Cuza román fejedelem és az udvarához tartozó gazdag bojárok a francia kultúrát honosították meg hazájukban. Ehhez a 62

Next

/
Thumbnails
Contents