Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — A második szerződés
A közönség nem akart betelni a művésznő ünneplésével és helyi szokás szerint — a legnagyobb megtiszteltetés jeleként — élő galambokat röpítettek a színpadra. Ez az előadás mégsem lett Hollósy búcsúestje. Július 5-én a karszemélyzet javára a Sevillai borbélyt tűzték műsorra, s hogy bajba jutott társain segítsen, a művésznő Rosina szerepét vállalta, s fellépti díjáról is lemondott a segélyezendők javára. Az előadás után rövidesen elhagyta Bukarestet és a dunai hajóúton tért haza. Előbb Gertenyesen pihent, majd Buziáson nyaralt. Számára ezzel lezárult a bukaresti kirándulás szomorú históriája. Távozása után a társulat egy része még Bukarestben maradt és augusztus 4-ig játszottak. Közben annyira eladósodtak, hogy az igazgatót rövid időre az adósok börtönébe zárták. Szinte rémregénybe illő, hogy a tásulat mi mindenen esett át, míg végre sikerült hazajutniuk. Amikor Hollósy Kornélia 1860. július végén nyári szabadságáról visszatért, a színházban már Ráday Gedeon helyett Nyéky Mihály intendánst találta. Megkötve újabb éves szerződését, hamarosan megkezdte az ismétlő próbákat, majd augusztus 2-án már fellépett a Hunyadi Lászlóban, ezt követően pedig a műsoron lévő többi operában énekelte korábbi szerepeit. Bár a színház több operabemutatót is tartott, Hollósy új szerepet nem vállalt, csupán Meyerbeer Dinorah című operájának címszerepében lépett ebben az évadban színpadra új szerepben, illetve Erkel új operájában, de arról később bővebben szó lesz. A Dinorah Meyerbeer egyik legsikerültebb operája, Hollósy hatalmas sikert ért el, s maga az opera a színház állandó műsordarabja maradt. Kitűnőek voltak partnerei, Ellinger és Füredy, pompás volt a kiállítás, amely a színháznak is dicséretére válhat. Ebben ez időben Hollósy Kornélia már a végleges visszavonulás gondolatával foglalkozik, s ezt nem is titkolja az igazgatóság előtt sem. Az előadások zavartalan menete érdekében az igazgatóság visszakéri néhány szerepét, hogy azokat az utódok között szétoszthassa. A visszaadott szerepek: Ilka, Benyovszky, Székely lány és Don Pasquale operákban játszott szerepei. Egyelőre még Hollósynál maradtak: Észak csillaga, Dinorah, Linda, Hunyadi László, Hugenották, Szirén c. operák női főszerepei. A rendes színházi elfoglaltság mellett — amely műsoron lévő operákban való fellépések mellett Erkel új operájának próbáiból is állott — gyakran lépett fel hangversenyeken. így 1860. december 16-án a Filharmóniai Egyesület hangversenyén Wagner Tannhäuser című operájából énekelt, december 23-án pedig a színházi nyugdíjintézet akadémiáján Erkel Gyula: Kicsiny a lány kezdetű dalát adta elő. 1861.. január 6-án ugyancsak a Filharmóniai Egyesület hangversenyén Kőszeghy KároUy'al részleteket énekeltek a bemutatásra kerülő új Erkel operából, a Bánk bánból. Január 13-án a Doppler fivérek hangversenyén szerepelt magyar és román dalokkal. Február 13-án a Pest megyei Honvédsegélyegylet javára rendezett hangversenyen Erkel Erzsébetéből adott elő részleteket. így érkezett el 1861. március 9-e, Erkel Ferenc örökbecsű dalművének, a Bánk bán bemutatójának a napja. Erkel 17 évi hallgatás után szólalt meg ismét. Bizonyos, hogy a Katona József drámája alapján Egressy Béni által írott librettót már a negyvenes évek végén, de legkésőbb 1850-ben már megkapta, mert Egressy Béni 1851ben meghalt. Valószínű, hogy részletek már ebben az időben készültek az operából, de Erkel az opera hangszerelését — a partitúrán olvasható sajátkezű feljegyzése szerint — csak 1860. október 30-án fejezte be. Az opera bemutatóján Erkel Ferenc ünneplése felért egy politikai demonstrációval. Ábrányi Kornél, a kor kiváló zenekritikusa írta: „Ekkor tűnt ki, minő óriási erőt képeznek oly művészi alkotások, amelyekben egy nemzet összes aspirációival 54
