Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — Az első szerződés
Az Ilka bemutatója idején olyasvalami is bekerült a lapokba, amiről egyébként már széltében-hosszában suttogtak, de biztosat eddig senki sem tudott. „Halljuk — írja az egyik lap — hogy húsvétkor csakúgyan elröpülend a mi csalogányunk, de csak néhány hónapi utazásra; reméljük azonban, hogy sikerülend őt még ezen szándéka megváltoztatására bírni." Később ugyanez a lap már hírül adja: „Hollósy Kornélia húsvétra csakúgyan elutazik..." Szinte hihetetlenül hangzik, hogy Hollósy távozni készül attól a színháztól, amelybe csak nagy nehézségek árán jutott be, s ahol rövid három évi működése alatt egyik diadalt a másik után aratta, s nagyszerű szerepléseivel nemcsak a főváros, de az egész ország tiszteletét és elismerését szerezte meg, sőt híre külföldre is eljutott. Távozásának okai nem is a színháznál keresendők, azok sokkal körülményesebbek, mélyebben rejlők. Talán sorsdöntőek is az okok, amelyek megérlelték benne a távozás gondolatát. Hollósy Kornéliának két nyomós oka is volt, hogy búcsút vegyen a Nemzeti Színháztól. Az egyik férjhezmenési szándéka, a másik a szabadságharcban részvett József bátyjának elítéltetése. A pesti rokonoknál Hollósy Kornélia gyakran találkozott sógorának, Lonovics Károlynak — Mária nővére férjének — öccsével, a Károlynál 13 évvel fiatalabb Lonovics Józseffel. A két fiatal hamar megértette egymást, s nemsokára elterjedt a hír, hogy jegyet váltanak és összeházasodnak. A komoly felfogású Hollósy Kornélia azonban magas gázsija és fellépti díjai mellett is vagyontalan volt, mert örökrészét kikérve apjától, azt tanulmányai fedezésére fordította. Gondoskodni akart tehát „hozománya" pótlásáról, s ezért határozta el magát külföldi vendégjátékokra. A Nemzeti Színháztól való megválásának okai között erősen közrejátszott az a szomorú körülmény, hogy testvérbátyját, Hollósy József honvéd századost 1849. december 21-én elítélték. Hollósy József hivatásos katonatisztként a hannoveri tüzéreknél szolgált, de a szabadságharc alatt ezeredével együtt általit a honvédséghez, s itt küzdött a magyar szabadságért. A világosi fegyverletétel után ő is az aradi várbörtönbe került, s a haditörvényszék golyó általi halálra ítélte, de ugyanakkor az ítéletet börtönbüntetésre enyhítette. Az enyhítésben közrejátszhatott, hogy szinte egész Európa felzúdult a Haynau által rendezett vérfürdő ellen, s talán az is, hogy Haynau többször látogatta a Nemzeti Színház opera előadásait, amelyekben Hollósy Kornélia szerepelt, s tudomására hozták a művésznő és a fogoly rokoni kapcsolatát. S talán itt kell keresnünk Hollósy Kornélia távozásának valódi és legfőkénti okát: a kegyelemért lojalitásának tanújelét kell adnia. S ehhez járult a Lonovics családdal már fennálló rokonsága, valamint az ifjú Lonovics Józseffel tervezett házassága, ami szintén nem maradhatott titok. A Lonovics testvérek nagybátyja, Lonovics József egri érsek ugyanis a szabadságharc alatt a függetlenségiek oldalára állt, miért is Világos után egyházi méltóságáról lemondatták, sőt néhány hónapi fogságra is ítélték, majd száműzték. Hollósy Kornéliának azért volt nehéz a helyzete, mert távozási szándékának valódi okairól a nyilvánosság előtt nem nyilatkozhatott, sem a vagyoni helyzetéről, sem a családi kapcsolatokról, amelyek ezt sürgetően megkövetelték. Kénytelen volt a hazafiatlanság vádját is eltűrni, holott addigi magatartásával, majd későbben is ennek éppen ellenkezőjét bizonyította. A suttogások és híresztelések után szánta rá magát, hogy távozási szándékát nyilv ánosságra hozza. Bejelentése különösen a sajtóban keltett erős visszhangot, s elhatározását általában erősen bírálták. „Az igazgatóság minden megtett — írta a Hölgyfutár — hogy ezen csapást (t.i. Hollósy eltávozását) elháríthassa, azonban siker nélkül. Ám legyen. Mi tiszteljük mindenkinek szabad akaratát, de oly művésznőtől, mint Hollósynk, mégis 22