Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)
Nemzeti Színház — Az első szerződés
s ezzel kellett mind a vendégművésznőnek, mind pedig a közönségnek megelégednie. Hamarosan létrejött a megegyezés, hogy Hollósy néhány operában vendégszerepelhessen. Bemutatkozásra Donizetti Lindájának címszerepében — Schodelné legjobb szerepeinek egyikében — állapodtak meg, s az előadás napját július 23-ára tűzték ki. Az e napi színlap jelenti is: „Az igazgatóság, hogy Alboni M. kisasszonyt legalább egyszer egész operában fölléptethesse, örömmel fogadta Hollósy Cornélia k.a. ajánlkozását, ki külföldi műutazásáról hazaérkezvén, a címszerepben minden díj nélkül szíveskedik fellépni. Alboni M. k.a. Pierotto szerepében még egyszer és Hollósy Cornélia k.a. a címszerepben először lesz szerencsés föllépni." A lapok egyöntetűen és biztatóan írtak a készülő fellépésről, amelynek sikerét azonban az a körülmély veszélyeztette, hogy Hollósynak a bemutatkozás alkalmával együtt kellett fellépnie Alboni Mariettával, az akkori világ leghíresebb alténekesnőjével, s Alboni nem az a művésznő volt, aki mellett bárki is könnyen feltűnthetett, s a pesti közönség már az előző évről jól és előnyösen ismerte a méltán világhírű alténekesnőt. Befolyásolhatta a sikert Schodelné rajongóinak tábora is, akik féltékenyek voltak mindenkire, aki akár tehetségben, akár színpadi megjelenésében vetélytársa lehetett Schodelnénak. Hollósy Kornélia mindezek ellenére első fellépésével — bár eleinte feltűnő elfogultsággal énekelt — rendkívüli sikert aratott. Jóllehet szerepét — részben a vendégművésznőre való tekintettel, részben és főleg, mert nem volt ideje a magyar szöveg betanulására — olaszul énekelte. A közönség olyan tüntető szeretettel fogadta, oly sokszor tapsolta ki, s a virágcsokrok és koszorúk olyan özönével halmozta el, hogy „a rendkívüli szíves fogadtatás eleinte inkább csüggeszteni, mint bátorítani látszott őt." Hollósy sikerét fokozta, hogy egy nagy áriát, amelyet a pesti előadásoknál rendszerint kihagytak, nagy bravúrral adott elő, s ezzel valósággal lázba hozta a publikumot. A lapok egyöntetűen dicsérték énekét és játékát. A Honderű így írt: „Cornélia kisasszony... elbájolta a zsúfolt színház közönségét nemcsak fiatal csengő hangjának tisztasága, olaszosan szabatos modorának jelességével, hanem — a legbámulatosabb ilyen fiatal művésznőben — különösen játékának plastikai mélységével." A Pesti Divatlap így jellemezte első felléptét: „Hollósy Kornélia k.a. mind kellemes külső, mind vonzó, tiszta csengésű kellemes hajlékonyságú hangja, — mind tiszta játéka által nagy mértékben megnyeré a közönség tetszését, s szakmáját... a legkielégítőbben adá és éneklé." Az Életképek így számol be föllépéséről: „A legtisztább csengő s bő terjedelmű hangot hallánk, mely kitűnő s nem mindennapi képzettséggel bír, s bár némelykor gyöngébbnek tapasztaltatott is, de magában látszik a kifejthető erő csíráját hordani... Örömmel várjuk a művésznő második felléptét is, s azt, hogy rendes tagul üdvözölhetjük." Hollósy Kornélia legközelebbi fellépése július 30-án Bellini Alvajáró c. operájának Amina szerepében történt. Sikere még az első fellépésnél is nagyobb volt, bár partnerei nemigen voltak segítségére. így pl. Wolf tenorista a 2. felvonás fináléjában a duettet a legzajosabb kihívások ellenére sem volt hajlandó megismételni Hollósyval. A kritikák ezúttal is a teljes elismerés hangján szóltak. A Honderű szerint Hollósy „vendégszereplése mind megannyi művészeti diadal színpadunkon. ...Kornélia kisasszony annyira megnyerte a közönség szeretetét, hogy lehetetlen lesz az igazgatóságnak szerződtetése elől kitérni!" Az Életképekben, mint korábban is, maga a szerkesztő Frankenburg Adolf írta a kritikát: „Ámbár elfogultságán teljesen most sem győzedelmeskedett, mindazonáltal sokkal szabadabb volt, mint először, s így csodaszép csengő hangját és szende kedves játékát teljes mértékben élvezhettük." 9
