Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 41. (Makó, 1985)

Gertenyestől a Nemzeti Színházig

Temesvárott a következő szövegű üdvözlő verset intézték hozzá: ÜDVÖZLET Hollósy Kornélia kisasszonyhoz Üdvözölve légy kies honodban Szép virága Bánság' mezejének! Kit az Ének' bájos istennői Mosolyogva társukká kenének; 'S ajkaidnak édes hangját hallván, Elandalodtak annak hatalmán. A művészet' oltárához léptél Ifjú lelked' legnemesb hevéből, És tanulni idegen vidékre Messze tértél rokonid' köréből; 'S im honodnak legszebb örömére 'E küzdésnek dus süker lőn bére. Üdvözölve légy hát újra szivből Szép virága Bánság' mezejének! Kit az Ének' bájos istennői Mosolyogva társukká kenének. Kétszer üdvözölve légy két oknál: Művésznő lettél, s' magyar maradtál! Temesvár június 4.-én 1846. Hollósy Kornélia első hazai sikeréről még a Pesti Divatlap is lelkesnangú cikkben számolt be, de édesapjának aggályait ez sem oszlatta el. Egy sor elriasztó példát hozott fel lánya előtt a színpadon működő nők erkölcseire vonatkozóan, ami — sajnos — igaz is volt. Nemesi osztályának felfogása is korlátokat vont Kornélia művészpályája köré: egy nemes kisasszony nem énekelhet pénzért, nem mutogathatja magát. Kornéliában azonban élt a művészi becsvágy és az elhivatottság, s minden érvelés és lebeszélés ellenére is kitartott amellett, hogy az énekesnői pályán marad. Elszánt hősiesség kellett ehhez az elhatározáshoz, hogy szakítva osztályának előítéletével, lemondjon a biztos jólétről, a vagyonról, a társadalmi érvényesülésről, elmenjen „theátristá"-nak. Nemsokára össze is csomagolt és felutazott Pestre, rokonai meglátogatására. De erősen vonzotta a pesti színházi élet megismerése is. Már a bukaresti vendégszereplés alkalmából írta az Életképek: „Vajon nem lehetne e a kisasszonyt (t. i. Hollósy Kornéliát) Nemzeti Színházunk számára is megnyerni? Nem vagyunk ám fiatal énekesnők bővében, s aztán a kisasszony úgyis a mienk, nyelvmestert sem kell neki tartani, hogy egy pár áriát magyarul énekelhessen. Csak elevenebb életet az operába, mely már pangani kezd örökös egyformaságban." A színház iránti érdeklődését még vonzóbbá tette, hogy nemrégen levelet kapott Petrihsevich Horváth Lázártól, a Honderű c. divatlap mágnás szerkesztőjétől, aki vendégszereplést helyezett kilátásba a Nemzeti Színháznál. 6