Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - XII. A szabadalmasság utáni törekvések, az örök váltság és a pecsét per

- 81 — Ismút később két újabb pecsétet használt a város, hol a czímer alak már még több helytelen eltérést tüntet fel s a mely pecsétek egyikén PlUVJLMilALT MAKO VAU OS PETSKT, a másikán pedig SHilLLlTM OITIDI PPJVlLEdlATl. M. körírat olvasható. Sut készült még egy harmadik pecsétnyomó is, a melynek P. MAKO VAP.OS PETSETTYE 1819. körirata voll. Az uradalom a »Privilogiált Makó Város« stb. és az «oppidi privilegiati« köríratú pecsétek használatát kifogásolta, s az' vitatta : hogy a régi pecséten oldalt előforduló M P betűk közül az utóbbi azt jelenti, hogy »püspöki« ; míg a város hatósága ennek azt az értelmét állította, hogy az M P annyit jelent, mint Makó privilegiala éümmúnitas, az utóbbi szó kezdő betüjeül lévén tekintendő a czímerhez tartozó félhold, a mi a C betűt is ábrázolhatja. Az uradalom álláspontját azzal védte, hogy a város kiadványain és okiratain a XV111. század közepétől fogva a záradék és illetőleg az aláírás mindig ily alakban fordul elő : dudex et, iurali ac tola communilas oppidi episeopalis Makó« vagy »Püspök Makó mezőváros bírája« stb. E kérdés, illetőleg az uradalomnak a sérelmes pecsét elleni tiltakozása a vármegye elébe került. De a megye I8l(>-ban, sőt a helytartótanács is 1819-ben ezen pecsét használatát megengedte. Az uradalomnak újabb panasza következtén azután egy tisztességes per keletkezett a fölött, hogy a régi pecséten a P. betű »Püspök« avagy »Privilegiált« szót jelent-e ? A megye határozata újabban is kedvező volt, de a helytartótanács 1838-ik évi ápril hó 3-án kelt rendeletében a legújabb pecsét használatát eltiltotta, s a megye közönségét az ügyre vonatkozó összes íratok fölterjesztésére és kimerítő jelentés tételére hívta fel. S bár a megye jelentése a városra nézve most is kedvező volt. s bár Makó város bírája (j