Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - X. Makó a XVIII. században. Közbiztonsági és köztehervisélési viszonyok. Pestis és más csapások. Gyarapodás és egyházak építése

a földesúr javadalmát képező hetivásárok szerdán és pénteken tartattak. A közlekedés főként Szeged felé irányult, de az útak oly járhatatlanok voltak, hogy majdnem kizárólag a vízi közlekedés használtatott. De a jármüvek koránt sem a Maros tekervényes hosszú útján, hanem a kiöntési területeken, nyílegyenesen haladtak. A mikor pedig a vizek medreikbe tértek, akkor a makói hajók és dereglyék á Hogdány és Porgány erekben hajóztak be Szegedre, a mi szakadatlan villongásokra és perlekedésekre adott alkalmat. A Porgány vizének halászati jóga ugyanis a gr. Erdődy nemzetséget, illetőleg a mindszenti uradalmat zálogjogilag élvező »méltóságos genuai urak «-at illette. A halászati bérlők a Porgány és Hogdány foknál rekeszeket állítottak, melyeket a makói hajósok minduntalan összeromboltak s ez által a halászati bérlőknek jelentékeny károkat okoztak. Különösen az 1781. és a következő évben, valamint az 1793-ik és az ezt követő években voltak a villongások gyakoriak. A püspöki uradalom ugyanis azt vitatta, hogy a Horgany halászatához neki a mindszenti uradalommal közös és egyenlő joga van; a genuai urak tehát jogtalanul adták az egész halászatot bérbe, jogtalan volt a fokok elrekesztése. A püspöki uradalom ezen álláspontjánál fogva tehát a makói hajósok egyre másra pusztítgatták a rekeszeket. A genuai urak tisztsége meg sorra letartóztatta a kártevőket és csak a makói főbíró kérésére és kezességére bocsátották őket szabadon. Csanád megye törvényszéke előtt folytak ez iránt a perlekedések, s utoljára is József császárnak 1782-ik évben kelt legfelsőbb parancsa velett véget az ügynek, szigorúan eltiltván a püspök ''get a további jogháboritástól. De azért — mint már fentebb is említők — 17íJ3-ban újra megkezdetlek a villongások. A jelen század elején is a Horgány és Hogdány fokoknál letartóztatták a makói hajósokat; sőt még. 1839-ben is a vár-