Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - IX. Makót a csanádi püspökség adományul nyeri

i a sajnálatos lé|>ésekel csakis /"Jfiry hure ügyésznek és Kcseghy János jegyzőnek unszolásaira támasztotta.

1) Ily körülmények közt Stanislavich piisjwik arra törekedett, hogy Mária Terézia királynőnek J 71-1. évi deczember 30-án llécslien kelt azon adományozása, a melynél fogva a makói uradalom haszonélvezete neki élete tartamára átengedtetett, véglegesítessék, — illetőleg az adományozás, birtokba iktatás, az összes földesúri javak és jogokra nézve a kellő módon a esanádi püspökség javára keresztül vitessék. Mária 'Terézia teljesítette a püsj>ök ezen kérelmét és az I714>-ik évi február hó 6-án kelt adomány levelében a esanád egyházmegyei püs{K'jkség javára örök adományul adta Makó mezővárost a hozzá tartozó lgáes, Kopáncs, Gókás, Rákos, Dál, Szt.-Lorincz, Tömpöts, l^ele pusztákkal, minden ezekre vonatkozó, haszonvételek és földesúri jogokkal együtt. A királyné a esanádi káptalant bízta meg, hogy a püs|>ökséget mint földesurat az adományba kellőkép bevezesse.

3) Stanislavich utódja, gróf Kngei Fe re néz Antal püspök részére is adott még Mária Terézia királyné 1751. évi augusztus '24-én kelt egy másik adomány levelet, a melyben az említett és Makóhoz tartozó pusztákon túl, mint a püs|K)ki uradalomhoz tartozók teleír lit telnek : Szent Miklós puszta és a Felheyyes, Császároár és Maryita nevű szállások.

3) így került Makó a esanádi püspökség földesurasága alá, s így jutott jobbágy sorsra. Ik; ezen sorsban a lakosság megnyugodni sol La sem tudott. Szabadságaira visszaemlékezve, folyton arra törekedett, hogy azokat visszavívja, s azért a földesúrral egész a legutóbbi időkig — mint alább látni fogjuk — gyakori küzdelmei és perei valanak. A makói [Hispök uradalmi luvi-ltár. -) l.ástl : Okmánytár 7. s/.. a) hásd : Okmánytár H. s/.. a.