Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - VIII. Makó pusztulása és újra alapítása. Kurucz világ és a rácz határőrség

tok ekkor felgyújtották s az cl nem menekült lakosokat leölték vagy rabságba vetették. Hökényi János a makói hívek lelkipásztora is fogságba esett, s a midőn abból kiszabadult, Makót feldúlva és lakosait elszéledve találta, úgy bogy Debreczenbe volt kénytelen megvonulni, a honnan csak 1701-ben tért vissza híveihez

1). A szörnyű katasztrófa után az elszéledt lakosok egy része lassanként mégis visszaszállingált. Romok között, .földalatti putrikban tanyázott ekkor Mjkó népe. Ilozzá csatlakoztak, ide települtek az elzüllött szentlőrincziek is s ekkor egyesült a két. mezőváros — Makó és Szent-Lorincz — egy községgé: Sőt valószínű, hogy az ugyanezen időtájban elpusztult Kopáncs helység lakosai is Makóra települtek át; s ez alkalommal kerülhetett Makóra a római kath. egyház birtokában levő azon régi monstrantia, mely a hagyomány szerint a kopáncsi templomé volt, míg egy másik régi monstrantia, ugyancsak a hagyomány szerint Szent-Lőrinczről származott. Az ekként összeverődött község lakosainak ama szörnyű, bizonytalan napokban, valóban keserves és szánandó élete volt. A szegedi kamarai prefektura igazgatása alatt álltak, de ez jólétük előmozdítására mit sem telt. Az ágról szakadt szegény nép alig birla a kamara iránti tartozását teljesíteni és teljesen képtelen volt az aradi, gyulai és szegedi várparancsnokok fenyegető követeléseiknek elegei lenni, kik az említett várak helyreállítására és a katonai fuvarozásokra a községi közerőt mind fokozottabb mérvben vették igénybe. Még a szegedi kamarai prelektura tiszljei is mindenféle követelésekkel terhelték a lakosságot és a többi közt a város erdejét is elfoglalták s pusztították. A bajokról, Makó város pusztulásáról és a ]nkosok keserves helyzetéről a budai udvari kamara tudomást szerezvén, l) Hökényi János önéletrajza. Szőllösi Antal makói ev. reí. lelkész úr szíves közlése.