Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - VI. Makó földesurai a török hódoltság alatt

— 38 — lf)S2-ik évben Boinichich Horváth Lászlónak, a Szendrő várában elhelyezőit idegen lovas csapatok kapitánya és a parancsnokának adományozta.

1) Tehát ugyanazon időben Makónak s illetőleg ugyanazon részjószágoknak két földes ura is volt ; de a földesúri javakban és haszonvételekben tényleg egyik sem részesült, Rudolf király azonban 1(501. évi augusztus 24-én Prágában kiadott ndománylevelében az egykori Makó-féle javakat, nevezetesen Férged, Wassantor, Dédénszeg, Szent-Miklós és Tompos birtokokat, valamint egész Makó mezővárost (totale op pi dum Makó) Zok olt/, vagy máskép Szokohj Péter hivének adományozta, akinek egyik őse János, egykoron csanádi püspök volt. A következő eszteridőben az adományul nyert javakba Fyber .lános esztergomi kananok Szokoly Petert be is vezette, nem ugyan a helyszínen, hanem Nagy-Váradon, mivel a törököktől való félelemnél és azok ellenséges érzelmeinél fogva a birtokba vezetést a helyszínén teljesíteni lehetetlen volt.

2) Az ily birtokba iktatásokat nevezték régen »statutio per longi manum«-nak. A Zokoly család birtoklása is — daczára az iktatásnak — igen kétes és kétséges volt, mert már az löl7-ik évben annak szüksége forgott fenn, hogy a család birtokai jogszerűségét igazolja. A jászói premontrei konvent ez ügyben tehát vizsgálatot tartolt, a minek következtén a Zokoly család a birtoklásban megerősíttetett.

3) Néhány év múlva azonban a Zokoly család is kihalt, s így Makó — eltekintve a törököktől — egészen uratlan maradt. Névleg ugyan a kincstárhoz tartozott, de hogy a magyar kincstár részére ez időben mit adózott, ismeretlen. Az löM-ik évben Makót több más javakkal együtt I. l) Kupp. 1. ni. é. h. '-) Esztergomi főkáplulani levéltár. Lásd: Okmánytár 1., 2. sz. u. •*) Kupp. I. in.