Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Függelék a II. kiadáshoz - Tóth Ferenc: A könyv születése

Három evvel korábban a tanács küldöttei Szirbik Miklós vejétől, Barczán Antaltól elkérték Szirbik Miklós krónikáját, és azt a tulajdonos tudta nélkül átadták Reizner Jánosnak. Mindez annyira felháborította Barczán Antalt, hogy dörgedelmes levélben követelte a polgármestertől a kéziratot, sőt kinyomtatas esetén a példányokat is. Reizner János postafordultával visszaküldi Sziibik Miklós munkáját, így mellőzni kénytelen a függelékben történő kinyomtatást, sőt a végen érdemtelenül nyilatkozik Szirbik Miklós krónikájáról. Ezt a pálfordulatot Barczán Antal kedélyeket borzoló levelén túlmenően azzal is magyarázhatjuk, hogy a kéziratnak ez a példánya hanyagul másolt szöveg volt, „hemzseg a hibáktól, különösen a latin oklevél másolatoknál." Ezt követően a református egyház levéltárában őrzött eredeti kézirat kölcsönkérésének gondolatát is elvetette. A függelékbe pedig okmánytár kerül. A mű Bába Sándor szegedi nyomdájában jelenik meg 500 példányban 361 forint költségen, „vastagabb minőségű, finom, jó papíroson, a fejezetek díszítéssel ellátva, új betűkkel, tiszta nyomásban". A tiszteletpéldányok szétküldésénél jól érvényesül a város ellenzéki magatartása. Igen tanulságos az összeállított névsor, sőt az ezen belüli rangsor is. Az első tétel: „Nagyméltóságú Kossuth Lajos úrnak Turinban, Olaszország." Őt követik a városi képviselők, majd a városi tisztikar. Ezután jönnek az algimnáziumi tanárok. Természetesen kap egy-egy példányt Teleki József országgyűlési képviselő, Lonovics József főispán, az illetékes, római katolikus, a református és a görökatolikus püspök, a szomszéd városok tanácsai, a nagyobb könyvtárak, az országos és a szomszédos helységek napilapjainak szerkesztőségei, nem maradnak ki a neves történészek sem (Fraknói Vilmos, Pulszky Ferenc, Szilágyi Sándor. Pauler Gyula, Majláth Béla, Hampel József, Károlyi Árpád, Tagányi Károly, Fcjérpataky László). Külön figyelemre méltó, hogy a kész névsorból kinek a nevét húzták ki, kit tekintettek méltatlannak a tisztclctpéldányra. Ilyen: Purgly János országgyűlési képviselő, Purgly Lajos tompái birtokos, dr. Meskő Sándor alispán, Hervay Kálmán főszolgabíró, Návay István, Péter Kálmán, Ákos. Rónay Aladár, László földbirtokos. Valamennyien a városi ügyek semmibe vevői lehettek, akik nem voltak képesek tudomásul venni, hogy Makón ekkor már a páva fölszállott a vármegyeházára. A mű igen gyorsan készül el, a szerző néhány hónap alatt képes a kötetet megírni, pedig alaposan tanulmányozza a levéltárban külön kezelt, Makó városát érintő régi iratokat. A polgármester lendelkezésére bocsátja a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat rendes tagjának, Tagányi Károlynak a város címeréről készített leírását cs értelmezését. Kétségtelenül nagy segítséget jelentett számára Szirbik Miklós krónikája, hiszen ebből és a levéltárban őrzött, elzárt iratokból megismerhette a város úrbéri perét. így válik Reizner János összegzésének legfőbb értékévé, hogy Makó újjátelepülése utáni korszakábol felismeri és középpontba állítja azt a politikai-gazdasági harcot, amelyet a városa földesurával, a mindenkori Csanádi püspökkel vív. Mindezazokmánytárban is nyomatékot kap. Reizner különben is ismerte a makóiak pusztíthatatlan ellenzékiségét, polgárainak öntudatosságát mindennapi életüket átható demokratizmusukat, sőt megbízóinak ilyen irányú elvárását is. Ez teszi időszerűvé és maradandóvá munkáját. Reizner János es Szeremlei Samu is palyakezdó éveit helységünkben töltötte. A sors nem volt kegyes Makóhoz, hogy a kot kiváló helytörténeti kutató végül is vaskos kötetekben nem a Marosparti város nagy-monográfiáját készítette el, hanem Szegedét és Vásárhelyét. Reizner János makói monográfiájával így is maradandót alkotott. S/irbik Miklós nyomdokain haladva olyan müvet írt, amelyet nemcsak a kortársak (pl. Borovszky Samu), de mi sem nélkülözhetünk. Azzal bocsájtjuk útjára a közel-egy évszázada készült kötet második kiadását — mivel már könyvtárakban sem igen hozzáférhető —-, hogy merítsünk belőle és adjon ihlető alkotóerőt egy új. a kor igényeinek megfelelő várostörténeti monográfia elkészítéséhez. Dr. Tóth Ferenc 165