Köpeczi Béla: Erdei Ferenc, a politikai gondolkodó. A Makói Múzeum Füzetei 39. (Makó, 1985)
ta kiindulópontjának helyességét. Kérdés, hogy ebben az esetben is egy politikus túlteheti-e magát azon a felelősségen, amely egy rossz irányzatért és sok egyéni tragédiáért terheli. Erdei a mezőgazdaság szocialista átalakítását — minden konfliktus ellenére is — helyeselte, részvételét annak végrehajtásában nem morális szempontból vizsgálta. Az 1950-es évek elején a mezőgazdaságban végbementeket a végeredmény szempontjából fogta fel, s ez a végeredmény a mai magyar mezőgazdaság. Közben, ha már morális kérdéseknél tartunk, azt sem felejtjük el, hogy ő kezdte meg, mint igazságügy-miniszter a rehabilitációs eljárást és a szocialista törvényesség helyreállítását. Itt azt az ellenvetést lehet tenni, hogy miért nem tiltakozott például Rajk elítélése ellen, akivel személyes barátságban volt. Erre nincs más válasz, mint az, hogy maga is elhitte, amit a perben állítottak Rajkról — ,,vak és béna" volt, ahogy nagyon sokan mások, akik nem tételezték fel, hogy a szocialista politika Összeegyeztethető a konstruált perekkel. Természetesen sok visszásságot látott, igyekezett segíteni, s amikor nem tudott, az ,,ahogy lehet" álláspontjára helyezkedett. Még 1956 előtt Erdei gondolkodásának előterébe került az agrárgazdaság, az üzemszervezés és a közigazgatási reform problematikája, abból kiindulva, hogy a nagy átalakítás után szakszerű gazdasági és állami szervezeteket kell kialakítani. 1956 októbere—novembere az ő számára is súlyos válságot jelentett, s ebből a tudományos kutatás vezette ki, amelyet mint az Agrárgazdasági Kutatóintézet, illetve az MTA főtitkára végzett. Közben aktívan részt vett a mezőgazdaság szocialista átalakításában, és kísérletet tett a tudományos kutatás újszerű szervezésére és tervezésére. 1964-től mint a népfront főtitkára, ismét bekapcsolódott a politikai életbe, és a szövetségi politika kialakításában, a szocialista demokrácia fejlesztésében játszott jelentős szerepet. Utolsó munkája, Város és vidéke, 2 4 a magyar településfejlesztés, a tanya, a falu, a város fejlesztési problémáival, ezek összefüggéseivel foglalkozik, szinte jelezve azt, hogy megint az összkép érdekli, s nemcsak egy-egy terület. Ez a totalitásban való gondolkodás, a tudomány által alátámasztott előrelátás és az a meggyőződés, hogy van haladás, jellemezte munkásságát élete utolsó percéig. 1971-ben, Makón megtartott választási beszédében 2 5 nemcsak a szocialista rendszer szükségessége, de fejlesztése irányai mellett is hitet tesz, amikor kifejti a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját, helyeselve a gazdasági programot, amely jelenti a munka termelékenységének emelését, a fejlesztési erőknek hatékonyabb felhasználását, a nemzetközi munkamegosztásban a részvétel fokozását, a szervezés és vezetés színvonalának emelését, a tudományos eredmények hatékonyabb felhasználását és kiemelve a társadalmi-politikai programot is, és ebben a szocialista nemzeti egység alapján az állami élet, a demokrácia fejlesztését. Nem véletlen, hogy ezt a beszédet éppen Makón adta elő, mint ahogy a Város és vidékét is Makóról írta: mindig vissza-visszatért a városhoz, amelyet ismert, hogy gondolatait, országos tapasztalatait szembesítse az általa oly jól ismert helyi viszonyokkal, s így általánosítson. Élete utolsó esztendei az igazolás esztendei voltak, hisz hibákat lehetett kijavítani és új terveket lehetett megvalósítani, a régi gondolatok alapján, országosan és helyileg is. Ennél nagyobb öröm egy politikust 10
