Köpeczi Béla: Erdei Ferenc, a politikai gondolkodó. A Makói Múzeum Füzetei 39. (Makó, 1985)

Az „átlendülést" azonban szükségesnek látja segíteni, s később is a segítés álláspontjára helyezkedik — de úgy, hogy fenntartja saját, a megsegítettekétől eltérő véleményét is. Ez azt is jelenti, hogy nem tartja lehetségesnek az értelmiség félreállását, s nemcsak az értelmiség, hanem a társadalom szempontjából sem, amelynek szüksége van rájuk. 1948-ig meg van győződve arról, hogy a fejlődés a népi demokrácián keresztül halad a szocializmus felé, és a népi demokratikus szakasz nem rövid. 1947 januárjában előadást tart a demokráciáról, amelyben hangsúlyozza, hogy a polgári demokrácia nem elég, mert „nem szüntette mei a kizsákmányolás és az elnyomás, a kapitalizmus uralmi rendszerét". ,, .. . más formáját kell megvalósítani — írja — a demokráciának, olyan formáját, amely a jelenlegi viszonyok között hatásosan nyúl bele a társadalom kialakult uralmi rendszerébe. Tehát, ki kell sajátítani az \dők folyamán felhalmozódott nagy vagyonokat, kivetni a hatalomból a ^éfi uralkodó elemeket, korlátozni politikai befolyásukat, és előnyt biztosítani a dolgozó osztályoknak, a parasztságnak és a munkásságnak."

19 Ez az álláspont távol áll Bibó István demokráciakoncepciójától, amelyet ma sokan az Erdei által említett körülményeket nem tekintve, idealizálnak. De a népi demokrácia Erdei számára mégsem szocializmus, és nem is vezet szükségszerűen oda: a népi demokrácia szerinte nem szocialista rendszer, csak kapitalistaellenes politika. A szocializmus szerinte mindenekelőtt a termelés társadalmi megszervezését, az osztálykiváltságok megszüntetését és a nemzetek egymás elleni imperialista törekvéseinek lehetetlenné tételét jelenti. Egy ilyen társadalom kialakulásához azonban idő kell, és megvalósulási formáját Magyarországon nem lehet megjósolni. Elutasítja azonban eleve a demokrácia és a szocializmus szembeállítását: „Ha egyszer valóban a szocializmus megvalósítására kerül a sor, akkor az nem lehet más, mint a demokrácia követelményeinek az akkori körülmények közt való következetes és komoly megvalósítása."

2

0 Ez az állásoont nemcsak a polgári demokráciától határolja el maflát. hanem az úiból jelentkező harmadik úttól is. Amikor 1947 márciusában Széchenyiről tart előadást, a harmadik út tételeit így foglalja össze: ,,a) Mély, naqy, iaaz, szév eszmei vívódás és képzelődés a nép, a magyarság, a nemzet sorsa felől; b) Ez indvláskor politikai erő is. Előrevivő tényező. c) De valóságos társadalmi mozqálmák és harcok kifejlődésekor: visszahúzódás az eszmék igazságaiba és szépségeibe. Nem• reakció, mert nem a régi rend. De nem is a harc szellemi, politikai szolnálata, mert visszahúzódik, félreáll és nem vállalja azt, ami folyik, ámbár kívánta és részt vett az indításában."

2

1 Erdei nem ezt az utat választia, hanem a részvételt a valóságos társadalmi harcokban. í<?y kívám'a, így képzeli el ő a fölszabadulást. Foglalkoztatja a na?y egyéniség kérdése, azé is, aki történelemformáló erővé válik, ha követi a történelmet, a nép életét, ő ez utóbbi példát vála

cz+ia nér>o érdekében is. mert Erdeinél a szociális haladás mindig öszszekapc^olódik a paraszti felemelkedéssel. Első helvre a szociális haladás kerül, dp csak azért, mert ez a logikus és történetileg is megvalósítható sorrend. Erdei útiát meghatározza a nemzetközi helyzetről vallott felfogása is: ő világosan látja 1948-ban, hogy a Szovjetunió és a kapitalista or8