Köpeczi Béla: Erdei Ferenc, a politikai gondolkodó. A Makói Múzeum Füzetei 39. (Makó, 1985)

•dent a világból és hazája felől a végtelenig fejleszthető alapokat rakott le."

3 Leninben nemcsak a politikai gondolkodót tiszteli, hanem a gyakorlati politikust is, aki amellett, hogy világpolitikában gondolkodott, össze tudta kapcsolni saját országában a munkásság és a parasztság ügyét. Amikor visszatér, bekapcsolódik a népi írók mozgalmába, mert úgy véli, hogy ebben a keretben tud harcolni a parasztság érdekeiért, ö a Válasz és a Márciusi Front egyik fő ideológusa, de illúziók nélkül vesz részt a munkában. Már 1937-ben politikát akar csinálni, de erre nincs lehetőség, még a parasztpárt létrehozása (1939) után sem. A népi írók mozgalma értelmiségi irányzat marad, s ez őt nem elégíti ki. De más vitája is van társaival: kezdettől fogva állítja, hogy a parasztság sorsa önmagában nem vizsgálható és nem javítható. Amikor kiderül az, hogy mindezek a kezdeményezések tulajdonképpen nem tudnak igazán politikai hatást kialakítani, akkor Erdei Ferenc bírálatot mond és visszavonul. A visszavonulás nem azt jelenti, hogy felhagy a politikai tevékenységgel, de jelenti azt, hogy a politikai tevékenységre most már a hazai valóság tudományos tanulmányozása alapján igyekszik felkészülni. Sorra jelenteti meg könyveit, amelyek tudományosan is alátámasztják azt a meggyőződését, hogy a parasztkérdés megoldása csak össztársadalmi lehet. Ezt szuggerálja 1937-ben a Futóhomok.

4 1938-ban a Parasztok,

5 1939-ben a Magyar város,

6 1940-ben a Magyar falu

7 és 1941-ben a Magyar tanyák.

8 Ezeknek a munkáknak össztársadalmi irányultságát igazolja vissza a kortárs Bibó István, Erdei barátja, amikor a parasztság mítoszának felszámolását fedezi fel bennük. Ugyanis neki az a meggyőződése sok mással szemben, hogy a parasztságnak az adott körülmények között a kapitalista utat kell megjárnia, tehát az árutermelés útját és nem valamiféle elképzelt harmadik utat. Erdei könyvet akart írni az egész magyar társadalomról, a megmaradt vázlat azt bizonyítja, hogy ő soha nem kötelezte el magát a paraszti egyedülvalóság mellett, mindig látta a többi osztály helyét, és kereste kapcsolatát a parasztsággal. Ez a globális látásmód határozottan előnyére vált, és módot adott neki arra, hogy a különböző illúziókkal szembenézzen. A második világháború fejleményei, a magyar uralkodó osztály és a társadalom megosztottsága, az értelmiség egy részének radikalizálódása, a kommunisták népfrontpolitikája oda vezette, hogy az 1943-ban megrendezett szárszói találkozón nyíltan kifejtse véleményét. Itt mondis ki. hogy „elsősorban a munkásság, másodsorban a parasztság képviseli azt a társadalmi erőt, amelyik a további alakulást meg fogja határozni. Ebben a fejlődésben kétségtelenül a munkásság képviseli a nagyobb erőt. Ennek a rétegnek van olyan szervezete, programja és politikai iskolája, amely társadalmunk gyökeres átalakítását sikerrel megkísérelheti. Ezen az úton a munkásság önkéntelenül is, de politikai céltudatossággal is keresi a parasztsággal és az értelmiség szabadabb elemeivel való szövetkezést, mert ezek a rétegek mind az alakulás kiharcolásának, mind pedig az új társadalmi szervezet felépítésének elengedhetetlen és nélkülözhetetlen elemei."

9 Amikor ezt mondja, a marxizmus álláspontját fogadja el és zárszavában ki is mondja: „Felmerült egy hozzászólásban az a kérdés, hogy miután előadásom szemlélete a történelmi materializmust képviseli, merjük-e vállalni ezt a gondolkodási irányt, és az 5