Halmágyi Pál: Makó város francia megszállása 191. április 27- től 1919. június 17- ig. A Makói Múzeum Füzetei 38. (Makó, 1984)
ellátási helyzete semmit sem javult, hiszen mint végül Jovin is kimondta a szomorú igazságot: gabona „az neki magának sem áll rendelkezésére." 1 9 Ezzel ért véget a román közigazgatás első képviselőjének a francia megszállás alatti ténykedése. A román impérium időszaka már más megítélés alá esik, mert akkor a város vezetőinek, lakosainak és újságíróinak a szeméről is leesett a hályog és a valóságnak megfelelően kezdték értékelni helyzetüket. (Jovint később a román királyi csendőrség letartóztatta súlyos sikkasztások s egyéb visszaélések miatt.) Makó közélelmezési-ellátási gondjain a francia parancsnokság is egy „élelmezési bizottság" felállításával próbált segíteni. Elnökének Tarnay megbízott alispánt, tagjainak Petrovics polgármestert, Pák Kálmán városi gazdasági tanácsnokot, Pongrácz Sándort, a Hagymarészvénytársaság elnökét, titkárává pedig dr. Magyar József főgimnáziumi tanárt nevezték ki. A francia parancsnokság részéről Pertiny kapitány volt a kiküldött. E bizottság működéséről írásos dokumentum, híradás a megalakulását bejelentő híren kívül nem maradt fenn. Hétköznapi élet a francia megszállás alatt Milyen volt a város élete a francia megszállás alatt? A városházán és a többi középületen békésen lengett egymás mellett a két nemzeti lobogó, s a város lakossága ugyanilyen békésen megfért a francia katonasággal. A közlekedés a környező helységekbe meglehetős szabad volt, a parancsnokság állandó utazási igazolványokat adott ki a Szegedre, Kiszomborra, Apátfalvára utazni szándékozóknak. A megszállás első intézkedéseként elrendelt szesztilalmat is hamarosan megszüntette a parancsnokság, ellenben nyomatékosan felhívta a vendéglősök figyelmét, hogy a francia legénységnek szeszes italt ne szolgáljon ki. A zárórák és a kijárási tilalom is mind enyhébbé vált. A postai forgalom sem volt korlátozva, csak az vetíthette előre a román megszállás szigorításait, hogy a Romániába és az általa megszállt magyar területekre feladott levelek már nem voltak lezárhatók és hátoldalukon a feladó nevének és lakcímének feltüntetése kötelező volt. A város közbiztonsága és lakóinak a megszálló katonákhoz való viszonya megfelelő volt. A város belső rendjét és nyugalmát az is bizonyítja, hogy az összesen hét hétig tartó francia megszállás hatodik hetéig nem volt szükség éjjeli őrjáratra. Június 1-én éjjel azonban másodszor rabolták ki betörők a Főtéren levő Urbán-féle kereskedést, 40 000 korona értékű textilárut zsákmányolva. A polgármester ekkor fordult kérelemmel a francia parancsnoksághoz, hogy az utcán éjjelente őrjáratok cirkáljanak, mert „a városi rendőrség és a nemzetőrség e célra sem elegendő létszámmal, sem megbízható legénységgel nem rendelkezik". Kérelmét francia nyelven adta át a polgármester, s a francia parancsnokság mindjárt rá is vezette intézkedését, miszerint ezentúl egy káplár vezetésével néhány emberből álló járőrt küld ki este fél kilenctől reggel fél négyig. 2 0 Ezen a kérvényen és a rávezetett intézkedésen kívül még egy irat emlékeztet arra a makói levéltárban, hogy a város francia katonai megszállás alatt is volt. 1919. június 10-én a 210. gyalogezred kérte a várostól: jelölje ki, melyik bognárhoz vigye javítandó járműveit a város költségére történő javításra és erről adjon részére egy meghatalmazást. Az eredetileg kicsit bonyolultabban fogalmazott mondat mutatja a fordítás nehézségeit, „melyik bognár-kocsishoz(!) vigye javítan1 9 Makói Újság 1919. VI. 15. 114. sz. í 0 Csongrád megyei Levéltár Makói Kirendeltsége, Makó város Polgármesteri Hivatala iratai (Továbbá: MVPmHiV) 8937/1919. 304
