Géczi Lajos: Makó Utcanevei 1851- ben. A Makói Múzeum Füzetei 37. (Makó, 1984)

A jegyzőkönyv a következőket tartalmazza: 1. rovat: sorszám, 2. rovat: házszám, a 3. rovatban azon telek száma, amelyet a tulajdonos session kívül bírt. Ezután a tulajdonos neve következik, majd a válaszai. A következő kérdésekre kellett válaszolnia A. Belső telek 1. Melyik utcában van a háza? 2. Emeletes vagy földszintes, vagy csak viskó? 3. Belső telek nagysága? 4. A belső telekhez tartozó ház nagysága? 5. Szomszédok jobbról, balról és hátul? 6. Milyen jogon bírja? 7. Megilleti-e a nádlás és legeltetés? 8. Van-e szerződése, vagy ha nincs, mióta bírja? 9. Van-e más háza? (Ha volt, folytatólagos sorszámmal vették fel, de a házszámot kiírták) B. Szántóföld 1. Mekkora nagyságú szántóföldje van összesen? 2. A határnak melyik részében, mely dűlőben van? 3. Szántóföld-e mind. vagy rét, kaszáló is van benne? 4. Szomszédok jobbról, balról és hátul? 5. Van-e más dűlőben is földje? 6. Szerződése van-e, ha nincs, mióta bírja? C. Szőlő 1. Hány hold szőlője van összesen? 2. Hol fekszenek, hány út nagyságú? 3. Szomszédok jobbról, balról és hátul? 4. Van-e szerződése? Minden birtok felmérése után meg kellett kérdezni a tulajdonost, hogy van-e perlekedés a birtok felett. A tulajdonosnak alá kellett írnia, vagy keresztvonásával igazolnia a bejelentést. Ha valaki igényt támasztott a birtok iránt, azt is feljegyezték a jegyzőkönyvben. A kész jegyzőkönyveket a községben közzétették, az igényeket a járásbíróságnak kellett kivizsgálnia. A kuriális telkeket is fel kellett jegyezni az áttekintés és a telekkönyvek szerkesztésének könnyítése céljából. A birtok területének kipuhatolására a régi urbáriumot, az újabb felméréseket és az akkor munkálkodó becslési bizottság munkájának az eredményét lehetett felhasználni. (A becslőbiztosok a külterületet mérték fel.) A telekkönyvi oktató el volt tiltva az egész, fél stb. sessio kifejezés használatától, mivel az úrbériség megszűnt.

4 Utólag a telek nagyságát és a helyrajzi számokat is beírták a jegyzőkönyvekbe. A jegyzőkönyvezést 1851. február 18-án kezdték meg és július 24-én fejezték be. Makó város részéről Diós István és Vajda Péter esküdtek hitelesítették a jegyzőkönyveket. A telekkönyvi felmérés ideje alatt a gyulai törvényszék elnöke a debreceni főtörvényszéki kerület telekkönyvi oktatójának május 22-i rendeletére közli a megyefőnökkel, hogy miután Csanád megyében a becslőbiztosok által a határjárás nagyrészt befejeződött, most már a telekkönyvek szerkesztése következik, amelyeknek rendes szerkesztéséhez a városok és falvak utcáinak jegyzéke szükséges. Ezért a megyebeli helységek utcáinak névjegyzékét kéri. A megyefőnök utasítja június 1-én a szolgabírákat, hogy a helységek utcáinak jegyzékét küldjék be június 20-ig, a névteleneket nevezzék el. Az utcákon táblára írva fel kellett tüntetni az utcanevet.

5 A jegyzékek be is érkeztek. Sajnos, a nagylaki járás és Makó utcanévjegyzéke nem található az iratok között. Valószínűleg eredetiben terjesztették fel, így a debreceni főtörvényszékhez került, és 1956-ban az Országos Levéltárban bizonyára tűz martaléka lett. Makó utcanevei megközelítőleg rekonstruálhatók a telekkönyvi felmérés jegyzőkönyvei alapján. 4 Makói cs. kir. járásbíróság iratai, Telekkönyvi iratok, 5/1851. CsmL 5 Csanád m. cs. kir. Megyehatóságának iratai, 3810/1851. CsmL 248