Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

114 vakkal, von-e restanciája, tud-e deákul vagy más nyelven beszélni. Jól és szépen Irnl, számolni? Hány Iskolát végzeit. tud e valamit az ország törvényeiből; mesterember-e vagy szántóvelő paraszlgazda ; hivatali fizetéséből él-e vagy más jövedelme is van 7 Pontosan járt-e el hivatalában, volt-e már mulasztásért büntetve vagy bevádolva. „Kicsoda az atyafia különösen t. i. bátyja, öcsse, sógora vagy komája a város mellett levő bíró, esküdlek és más szolgák közölt 7 A tanács tagjai nem tartják ildomosnak a prefektus minden kérdésére felelni. Az elöljáróság illetményeiről pontos kimutatást csatolnak, amit más helyen részleteztünk. Az 1790. nov. 4 én tartott tanácsülésről felvett jegyzőkönyv, amelyet kivételesen mindkét bíró, a perceptor és 9 esküdt is ellátott aláírásával, az ügyet a következőkben igyekszik megvilágítani: Ab anno 1781. a Makai köznép közül egynehányan 115 összeadván magokat az akkori Elöljárók ellen, azokat iíívataljaikból kitették és másokat helyekbe tettek; hét esztendőnek elfolyása alalt ismét azok ellen zúgolódtak mindaddig, míg ezen illetlenségre nézve, azok ismét magok hívataljqkról lemondottak ; újra másokat tettek, kik esztendő múlván ismét kihányatlak és helyettek, akik ezelőtt voltak és mostart is vágynák, tételtek: mostan ismét hasonló gyalázatos változásra igyekeznek; mely változásra minémü gyalázatos, Publicumnak és Városnak káros, a város jövedelmének hátramaradásával, a Subordinatiónak csonkulásával és kinek kinek személyesen kissebbségévcl, mellyet meg nem érdemlelt, de az egész Városnak és állapotjának kárával vagyon, azért a mostani elöljárók ezen rút praxis ellen instálnak és hogy ok nélkül, volt hívataljokból ily gyalázatosan ki ne tétessenek." Az ellenük emelt vádak ellen erélyesen tiltakoznak. Az 1774—1778. 116 ,évi zárszámadások már elküldettek a Tek. Ns. vármegyéhez revideálásvégelt; az 1779—1782. éviek az uraságnál vannak. A többi is már kész lesz, ha a transzportozások nem lettek volna. Minden baj oka a fegyelem meglazulá8a, nem elég ha ők. pontosan végzik kötelességüket, szükséges, „hogy a vigyázésok és igazgatások alatt lévő egész Nép az Elöljárókhoz illendő engedelmességgel ésollyatén megkülönböztetéssel viseltessenek. a minéművel tartoznak a Tagok a Főnek". Néhány ember a népet állandóan az elöljárók ellen< izgatja és házról házra járva újakat verbuválnak maguk mellé. A népnyugalma érdekében kérik a földesurat, hogy a szokásos tisztújítási tartsa meg. Az elégedetlenség kovászaként Görbe István kovácsmestert jelölik meg, aki már 10 év óta rágalmazza az elöljárókat. Tisztújítás közeledtével magához vonja az elégedetleneke! és gyalázza az esküdteket, ő és^ 117 emberei kifogásaikat biróválaszlásnál a városházán „teli torokkal az elöljáróság szemére hányják vagy írásba teszik". A napokban is a református templom kerítése építésénél azzal fenyegette meg Nagy István és Szűcs Ferenc esküdteket, hogy közeledik a tisztújítás napja, amikor <neki is lesz néhány szava. Haszontalan izgága ember, aki Diós István ref. kurátort az eklézsia tolvajának nevezte. Lelkipásztorait sem tiszteli, azokat „több mocskos szavai közt lelkigereblyéknek nevezvén". Nyugtalanságáért az uraság és a megye állal már nemcsak megintetett, ha'nem meg • is pálcáztatott. Mindez azonban mitsem használt, ezért elhatározza a tanács, hogy „törvénytelen, zenebonás és háborúságra célzó cselekedeteiért elégtételt kér. hogy szójára már egyszer zabola vettessék." Nem kisérjük tovább az ellenzéki ^vezér sorsét. A felsőbb hatóságok alaposan kivizsgálták az ügyet. Az 33