Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)
Utószó (Péter László)
kutatók és az érdeklődő makaiak számára. A Csanádvármegyei könyvtár volt számomra a példa, amikor 1952-ben megindítottam A makói múzeum füzetei című sorozatot, amely Tóth Ferenc szerkesztésében hovatovább számban is utoléri a mintáját. Miután Eperjessy közleményeivel bizonyságot tett tudós képességeiről, 1927— 28-ban két évet a bécsi Collegium Hungaricumban tölthetett, és kiterjedt kutatásokat végezhetett a bécsi levéltárakban. Búvárlatainak eredményeként jelent meg Szegeden Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban (192.8) és A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke (1929) című két dolgozata. 2 Ez utóbbi munkájának megjelenésekor már az 1928-ban Szegedre telepített Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola történelmi tanszékének tanára. A változó nevű (pedagógiai, tanárképző) főiskolának három évtizeden át volt professzora, s a fölszabadulás után, 1945 júliusától 1949 februárjáig igazgatója. „Érdemei közé tartozik — írta róla nekrológjában hajdani makói tanítványa, Oltvai Ferenc — főiskola a történeti intézetének kifejlesztése, könyvtárának megteremtése, működésének kiterjesztése a növendékek között. A tanárjelöltek szívesen vállalták szülőföldjük történetének feldolgozását, és ezzel a honismereti munkát nevelő és oktató munkájukban érvényesítették. A, tanárjelöltek kezébe jól használható jegyzeteket adott; évtizedekig használták a történeti segédtudományokról sokszorosításban kiadott munkáját." Közben 1929-ben a szegedi egyetemen Magyarország történeti földrajza, különös tekintettel a 17. és 18. századra tárgykörből magántanárrá habilitálták, 1939-ben pedig elnyerte a címzetes nyilvános rendkívüli tanári rangot. Néhány makói tárgyú írása még ezután is megjelent. A Csanádvármegyei könyvtár máig hiányzó 30. köteteként tervezte, de — ki tudja, miért — sohasem írta meg A Maros folyó mederváltozásai című dolgozatát, kiadta viszont a Károlyi Árpád Emlékkönyvben Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében (1933) című munkáját. Az 1948-ban megjelent Csanádi kalendárium-ban Makó szellemi életének gyökerei címmel nagyvonalú áttekintést adott a város művelődés- és tudománytörténeti teljesítményéről. 1971-ben A makói múzeum füzetei 1. számaként tette közzé Csanád megye az első katonai felvétel (1782—1785) idején című forrásművét. Helytörténeti érdeklődése jelölte ki további tudományos munkásságának irányát. Részletkutatásait egyre bővítve, általánosítva egyike lett a hazai falukutatás tudományos ágazatát kimunkáló' legkitűnőbb szakembereinknek. Nézeteit először Településtörténetünk időszerű kérdései (1938) címmel fejtette ki. A Magyar Szemle kincsestára, ez a magas színvonalú sorozat, 1940-ben jelentette meg A magyar falu településtörténete című könyvecskéjét. Ennek nagyobb, szélesebb kitekintésű változata 1966-ban A magyar falu története címmel jelent meg. E könyvének párját 1971 = ben Városaink múltja és jelene című könyvében alkotta meg; előzményeként már 1946-ban az Alföldi Tudományos Intézet évkönyvében kiadta Az alföldi város című dolgozatát. Forráskiadó tevékenységét, melyet Szirbik Miklós városleírásával kezdett, holtáig folytatta. Szemelvények a magyar történelem latin nyelvű kútfőiből (1935) című gyűjteménye egyaránt szolgálta a tudományt és a főiskolai oktatást. Juhász Lászlóval kiadta Oláh Miklós országleírását (Hungaria, Athila, 1938) és Verancsics Antal Expeditionis Solymani in Moldáviám et Transsylvaniam libri duo (1944) című művét. Kiadásra készítette elő, és előzetesen ismertette is (Agrártörténeti Szemle, 1961) a II. József kori katonai térképekkel együtt készült országleírást, az ún. Landesbeschreibung-ot, és belőlük az említett Csanád megyein kívül, Bács-Kiskun, Baranya, 52
