Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

146 Régi térképek tanulságai. A régi Makó megalakulására és fejlődésére csak néhány egykorú feljegyzés adatai világitenak rá. Legtöbb figyelmet érdemel az az 1337ben kell oklevél, amely a város első topográfiái adatait tartalmazza. (Anjoukori Okmtár III. 365. V. ö. Reizner i. m. 9.) E feljegyzés a Maros balpartján fekvő Makófalvával kapcsolatban már megemlékezik a Maros vízéből kiszakadó és a Hód nevű mezőség felé tartó Foknak nevezett érről, ahonnan egy út húzódik a Hódutca felé, továbbá egy Ereszlevény nevű erdőről és a helység piacáról. E leírásból ráismerhetünk a mai város alakjára. Oly adatokkal azonban, amelyek a város kiterjedése és tagolódására vonatkozólag további útbaigazítással szolgálnának, a későbbi feljegyzésekben sem találkozunk. Sokkal többet mondanak a város 147 területéről időnként készült térképek. Ilyeneket azonban a török megszállás előtti időből hiába keresünk, nem •is kereshetünk, mert ez időben még csak az erődítmények képét tudták ábrázolni. Makó pedig sohasem volt erősség, ezért felmérésére és térképezésére jóval később került a sor. A XV. és XVI. században készült országiérképeken Makót Is megtaláljuk, ezek azonban nem tartalmaznak többet a város nevénél és fekvésének több-kevesebb pontossággal való megjelölésénél. Egy tanulmányunkban kimutattuk (Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban), hogy az ország déli részének és ezzel kapcsolatban a Maros alsó szakaszának és Makónak is első felvételei a török felszabadító háború alatt és után mentek végbe. Az akkor készült térképek teljes romhalmazként állítják elénk a török megszállás alól felszabadult magyar területeket. Különös figyelmet érdemel Wallner István mérnökszázados térképe, aki 1699-ben a 148 császári haditanács megbízásából a török hordák által feldúlt területek hű képét rajzolta meg. E térképen Makó „Mackowar" néven mint teljesen lakatlan, romokból álló helység, van ábrázolva kétségtelen bizonyítékaként annak, hogy a város az 1686ban történt tatárpusztitás óta még nem. települt be. A Maros legalsó szakaszáról. így Makóról és egész külterületéről is több, ma mór meg nem lévő tereptárgyat tüntetnek fel a Müller János Kristóf által a XVIII. század elején készített határkiigazítási térképek. E térképeken Csanádvárának is, mint a megszállt terület egyik kerületi központjának, pontos rajzát megtaláljuk. Ezek a térképek is még csak mint legelső ábrázolások jöhetnek figyelembe. Geometriai felmérés alapján készült olyan térképek, amelyek az egyes helyek települési formáját, belterületét. kiterjedését, a vízhálózatot, domborzatot, útakat, erdőket és a talaj minőségét is feltüntetik, csak a. 149 XVIII. század második felétől kezdve készültek. Először csak a nagyobb jelentőséggel biró helyekről készítettek ilyen térképeket. Alföldi városaink legtöbbjének térképe csak a század vége felé, a II. Józsel császár alatt végbement katonai felmérések alapján készült el. Makó azon néhány város közé tartozik, amelynek térképét ez általános felvételeknél jóval .korábban megrajzolták. Ez a város 1753-ban kelt térképe, amelyet Kari Alexander Steinlein hadimérnök készített, aki ez időben értékes szolgálatokat végzett e Temesi Bánságban -egyes vízmüvek építése és a mocsarak lecsapolása körül. E térkép, amelyről részletesebben más helyen szóltunk és másolatát is közöltük, a -város belterületének és települési módjának pontos rajza. Létrejöttét annak köszönheti, hogy Mária Terézia a város szivének tartó Maroskanyarulat átvágásának engedélyezése előtt pontos helyszínrajzot követelt. A marosi víziútnak Makót is ér-