Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

110 génység róvására kivonjék. „Mely nem fájdalmas-e ... és vájjon kl engedőiméből 1" 5. „Mivel az Elöljárók a közönséges Jónak előmozdításában tartoznának teljes igyekezetek szerint minden fogyatkozás nélkül maguk kötelességeket megtenni, ezt félretévén még éjszakának idejében bort, búzát a város hombárjából és pincéiből bátorkodnak eltulajdonítani és azon szín alatt, hogy a Paróchiára öl fa szükséges légyen, maguknak szokták elhordatni, mely gazdálkodás vájjon gyarapitása-e a szegénységnek ?" 6. Legnagyobb a panasz Szűcs Ferencre „ki az Esküdtek közül mindenkinél legnagyobbra horgász és a szégénységnek nem hogy gyámolítója sőt csufolója ..,, hogy ez példásan megzaboláztassék vagy hívatalJától absolváltassék, a köznép óhajtja." 7. Állapíttassék meg bizonyos rend és arány a terhek viselésében, ami alól az elöljárók se vonhassák ki magukat. 111 8. Kegyeskedjék a földesúr az elöljáróságot kötelességének teljesítésére buzdítani, mert .sok károkat, hasznot éppen semmit az Elöljárók nem szereztek és kiki csak azon volt mind akkoráig, hogy magát gyarapíthassa, a közönséges jóról keveset vagy semmit sem gondolt, hogy ezen köztök bévett abusus ki irtatnék ..." 9. Kitűnt nemtörődömségük a bor vásárlásnál is. A város kocsmái számára távoli vidékekről a szegény nép róvására drága és rossz bort szereztek be. 10. „Ide kapcsoltatik az is, hogy a nádvágást közönségesen Eskütt uraimék tilalmazták,' és már közülük sok száz kévéket maguknak levágtak.* Ezek „a szegény Makai Contribuens nép" panaszai, amelyekel a földesúr előtt évenkint megismételnek. 1790-ben Erdei Mihály és társai bíróválasztás előtt ismét a földesúrhoz fordulnak panaszukkal. Az elöljárók ellen a régiek mellett ujabb vádakat emelnek és a visszaélések 112 megszüntetésére konkrét javaslatot tesznek. Most is sok a panasz a szegény nép róvására előnyöket élvező elöljárók ellen „nemcsak előmenetelünket alattuk nem látjuk, hanem siralmas szemmel nézni kölletik az ő nagy hamis ravaszságukat . . . Megunván közönséges városunk házánál enni s inni beneficiumukat. más házat választoltak annak nagyobb pazallására ..." Míg a népet eltiltották a Klárahajlás lekaszálásától, a bíró és Dobsa perceptor részesültek belőle. Szűcs Ferenc pedig „ki álnok, ravasz, hamis maga hívataljában" Kingéczet a szegediek kezére játszotta, de neki is volt haszna belőle ; a várostól pedig a bort hordószámra beszerzési áron vásárolja. Azt javasoljók, hogy a bírák gazdálkodása minden évben vizsgáltassák felül, akié nincs rendben, vagy nem készítette el, az a választáson semmihivatalra ne jelöltessék. Végül kérik a földesurat, hogy minden évben bemutatott panaszukat 113 végre szíveskedjék megvizsgálni, mert „ha mostanság is meg nem hallgattatunk ... ily igazságos, fájdalmas és elszenvedhetetlen injuriánk végett kinteleniltetünk n felső Instancziákra fakadni ..." E beadványnak, amelyet ez elégedetlenek nevében 24-en írtak alá, több foganatja volt az előbbieknél. Eljutott a püspök kezébe is, aki maga vezette rá, hogy az uradalmi prefektus a bentírt panaszokat pontról pontra vizsgálja meg és intézkedjék. Szentgyörgyi prefektus teljes erélyIyel fogojt az ügy kivizsgólásához. Úgy látszik mégsem volt minden rendben a számadások körül, a prefektus arra is gondolt, hogy a tanács tagjai közt hallgatólagos szövetség áll fenn. Az elöljárókhoz intézett átiratában nem kevesebb mint 20 kérdésre vár feléletet. Érdeklődik az elöljárók szem'élyi adatai iránt. Ki hány éve áll a város szolgálatában, viselje már más hivatalt is, elszámolt-e a számadása alá tartozó ja32